Az óvodások és kisiskolások életében is eljön az első szerelem. De hogyan kezelje ezt a szülő?
A gyerekek életében előbb vagy utóbb bekövetkezik a pillanat, amikor először szerelembe esnek. Ez sokszor óvodás, kisiskolás korban történik és egy látszólag ártatlan, gyermeki dologról van szó. Ám érdemes komolyan odafigyelni arra, ami ilyenkor történik, ugyanis ez meghatározó lehet a gyermek jövőjére nézve is.
Gyere, játsszunk papás-mamást!
Az első, legintenzívebb érzelem, amit gyermekkorban átélünk a szülői szeretet. Ez egy kölcsönös, viszonzott érzelem, amit aztán később a közvetlen környezetükben is próbálnak megvalósítani. Fontos, hogy a szókincs kialakulása szintén a környezettől függ: mesék, filmek, áthallatszott beszélgetések alapján kezdenek el jelentést tulajdonítani a “szeretlek” vagy a “szerelem” szavaknak. A gyermekkori szerelmek még tisztán érzelmi alapúak, hiszen a szexualitás itt még teljesen inaktív. Éppen ezért a gyerekek között ez az időszak a próbálkozás, kísérletezés időszaka, amikor biztonságosan kipróbálhatják magukat különböző társadalmi szerepekben, például fiú vagyok, együtt járunk, papás-mamásat játszunk.
A gyemrek irányítsa a valóságot
Fontos, hogy ne erőltessük a véleményünket a gyerekünkre, viszont ösztönözzük az élmény minél teljesebb megélését. Egy ilyen mély és fontos érzelem megosztása a szülővel hatalmas és megtisztelő dolog, amit könnyen megtörhet, ha megmondjuk a gyereknek, hogyan “kellene” éreznie magát. Ehelyett hallgassunk, használjuk azokat a szavakat, kifejezéseket, amiket ő használ, beszéljünk az ő nyelvén. Ezek a “szerelmek” csak a próbái a társas kapcsolatoknak, és elősegítik a gyermekek jellemfejlődését. Szülőként a legjobb, amit tehetünk, ha kérdezünk és motiváljuk a gyermeket, hogy minél több információt osszon meg, tegyen fel saját magának is kérdéseket. Például, hogy ki lesz a “szerelme” és ki lesz csak a “barátja”.
Segítsük a szókincs kialakulását!
A gyerekkori szerelem az úgynevezett érzelmi reguláció kialakulásának fordulópontja. Ekkor kezd el a gyermek mélyebb érzelmeket átélni. Ilyenkor fontos, hogy kiépítse a megfelelő szókincset. A négy alapérzelem felismerésén túl (boldogság, szomorúság, félelem, harag) több tucat, egymástól teljesen különböző érzelem megnevezésének a képessége kulcsfontosságú a fejlődés szempontjából. Ha nem tanulja meg megnevezni az érzelmeit a gyerek, nem is fog tudni rájuk megfelelő reakciót adni, ami kamaszkorban, felnőttkorban frusztrációhoz, szorongáshoz és egyéb problémákhoz vezethet. Így amikor esetleg a szerelem véget ér és azt halljuk, hogy a gyerek “szomorú”, beszélgessünk tovább vele, értsük meg, hogyan éli meg a szomorúságot. Legyünk partnerek abban, hogy elnevezze az érzelmet.
Másol, nem tanul
Unalomig ismételt bölcsesség, hogy a gyerekek nem tanulnak, hanem másolnak. Amikor először esik szerelembe a gyerekünk, különösen figyeljünk oda arra, hogy otthon hogyan viselkednek egymással. Ezeket a viselkedésmintákat próbálják ugyanis másolni, hiszen a világuk központjában - otthon - ezt látták, tehát biztos mindenhol “így a normális”. Ha sokat veszekszünk otthon vagy elhidegültünk egymástól, akkor a konfliktus vagy a távolságtartás is “természetes” része lesz egy kapcsolatnak a gyerek értelmezésében, ami évek, évtizedek múlva érik be, mint probléma, amikor majd ő maga próbál családot alapítani.
