A családterápia sok olyan helyzetben hasznos lehet, amely befolyásolja a családi kapcsolatokat és annak dinamikáját.
Régebben a család szorosan a vér szerinti kötelékekre, illetve az örökbefogadásra korlátozódott, tehát a családot a szülők, gyerekek, nagyszülők, unokatestvérek alkották. Manapság a család már nem feltétlenül egy DNS meghatározta dolog, sokan élnek sokféle családban, nevelőszülővel, mostohatesóval, vagy vannak, akiknek a barátaik jelentik a legszorosabb köteléket. A családterápia tehát mindezen helyzeteket és kapcsolatokat vizsgálhatja.
Konfliktusok, problémák felléphetnek számtalan okból, melyek a családi viszonyok rövidebb vagy hosszabb távú megromlásához vezetnek. Sajnos a modern, rohanó élet csak rá tesz jó pár lapáttal erre. Ilyen okok lehetnek:
-
pénzügyi nehézségek,
-
betegségek,
-
a kommunikáció hiánya,
-
konfliktusok, amit nem tudnak megoldani,
-
eltérő gondolkodás pl.a házasságról,
-
életközepi válság,
-
krónikus stressz és belső problémák,
-
mentális panaszok,
-
alkohol, drog, káros szenvedélyek.
A családterápia általában rövid távú, és konkrét célokra összpontosít. Megvizsgálja a családi rendszer mintáit, konfliktusait és a kommunikáció módjait. Nem feltétlenül kell ott lennie a csoportos foglalkozáson az egész családnak, vagy minden érintettnek, de általánosságban igaz, hogy több ember vesz részt rajta, minimum a leginkább érintett 2-3 fő.
A családterápiával fény derülhet a kommunikációs problémákra, felfedezhetik a felek a másik nézőpontját, tehát fejlődik az empátiájuk, ezáltal nyitottak lesznek a probléma kibogozására. A foglalkozások során a szakember javaslatokat tesz, lebontja a falakat, segít akár újra strukturálni a kapcsolatokat, megértetni a másik fél helyzetét.
A családterápiának több módja és változata van. A rendszerszintű terápiában a család, mint egész kerül vizsgálat alá és minden tag viszonya, helyzete a családban, illetve ennek visszahatása a nagy egészre. Vizsgálja, hogy az idő múlásával, kinek hogyan változik a szerepe a családon belül, és ez milyen konfliktusokat generál.
A strukturális terápia azt feltételezi, hogy a családon belüli rendszerekben van probléma, a határok nem egyértelműek, a „kinek mi a szerepe” átstrukturálódik. Így a család kontraproduktívvá válik, ami gyakran megjelenik a kamaszok viselkedési problémáiban. A foglalkozások újra rendezik a struktúrát.
A terápiák során nemcsak a konkrét problémákkal foglalkozik a szakember, de képet adhat a résztvevők számára arról is, hogy mi zajlik ilyenkor pszichés és érzelmi síkon. A tudomány érthető bevonásával az érintettek kicsit el tudnak távolodni önmaguktól és a problémától, így könnyebben elfogadják a helyzetet, hiszen van biológiai oka és háttere, ami akár javítható is.
