Az alkoholizmus nemcsak az egyénre, családjára és mikrokörnyezetére van káros hatással, de a társadalomra való kihatása miatt napjainkban is fontos népegészségügyi probléma.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) ajánlásai szerint a felnőtt nők és férfiak esetében a heti 14, illetve 21 egységnyi alkoholtartalmú ital fogyasztása még nem jelent gondot. Bár nem veszik figyelembe, hogy az alkohol pszichoaktív hatású szer, ami azt jelenti, hogy rendszeres fogyasztása hozzászokáshoz, függőséghez vezethet. Ha valaki rendszeresen fogyaszt alkoholt, úgynevezett „kockázati” ivónak tekintendő, mert ha rövidtávon még nincs is „látható” hatása, hosszútávon a toleranciaszint fokozatos növekedéséhez, végül pedig a függőség, az alkoholbetegség kialakulásához vezet.
Az Európai lakossági egészségfelmérés (ELEF) legutolsó, 2014-ben közzétett adatai szerint a megkérdezett magyar lakosság 5,4 százaléka - önbevallás alapján - nagyivónak minősíthető.
Köztudott, hogy oksági összefüggés van az alkoholfogyasztás és számos mentális és viselkedési rendellenesség között, beleértve az alkoholfüggőséget, az egyéb nem fertőző betegségeket (például májbetegségek, egyes daganattípusok, szív- és érrendszeri betegségek), valamint az erőszakból és közúti balesetekből eredő sérüléseket. Emellett a rendszeres, nagymértékű alkoholfogyasztás súlyosbítja bizonyos fertőző betegségek (például tuberkulózis, tüdőgyulladás, HIV-fertőzés) lefolyását. Továbbá jelentős negatív egészségügyi, társadalmi és gazdasági következményekkel jár nemcsak az alkoholbetegekre, hanem a mikro-és makrokörnyezetében élő emberekre is.
