A legtöbben szeretünk enni. De vajon hol van az a pont, amikor már aggódnunk kell az étel utáni sóvárgás miatt?
Az ételfüggőség nem mentális betegség, ugyanakkor vannak veszélyes tünetei: magában foglalja a mértéktelen étkezési magatartást, a sóvárgást és az étel körüli kontroll hiányát. Ennek megvan a biológiai háttere, ugyanakkor egy-egy falánksági roham nem feltétlenül betegség. Lehetnek lelki okai, okozhatja stressz vagy a vércukorszint csökkenése. A valódi ételfüggőséghez az alább kritériumoknak kell megfelelni:
Éhség helyett sóvárgás. Az éhség és a sóvárgás, vágy között óriási a különbség. Az, hogy kívánunk valamit, nem egyenlő azzal, hogy a szervezetünk éhes. A sóvárgás olyan mértéket is ölthet (az adott ételben lévő alapanyagok miatt), ami függőséget okoz.
Mértéktelen fogyasztás. Az ételfüggőség egyik tünete, hogy az ember sokkal többet eszik, mint szükséges lenne. Pár kocka csoki helyett az egész táblát, egy szelet süti helyett az egész tortát, egy kocka lasagne helyett a fél tepsit. Holott a gyomor kapacitása véges és az emésztésnek egyáltalán nem jó a túlterhelés. A fölös tápanyagok pedig zsírként rakódnak le.
Bűntudat. Egyértelmű jel, ha az ember a nagy evés után bűntudatot érez, legszívesebben visszaadná valahogy az ételt (ami elő is fordul étkezési zavaroknál).
Mentegetőzés, titkolózás. Ahogy más függőségekre, az ételfüggőségre is igaz. Az ételfüggő meg tudja magyarázni, miért fal, és ha mégis falakba ütközik, akkor pedig elrejti szokását. A saját szabályait is áthágja, de mindig meg tudja indokolni önmaga számára.
Segítség nélkül nincs leállás. Az evésfüggők előbb-utóbb komoly egészségi problémákkal néznek szembe. De hiába az intő magas vérnyomás, a cukorbetegség gyanúja, a rossz közérzet, a szorongás, az álmatlanság és az elhízás, ezek sem elég elrettentőek, hogy legyen akarata változtatni. Az ételfüggőknek is komoly támasz és segítség kell, hogy legyőzzék szenvedélyüket!
