Sok vita övezi a fogalmat, hogy valójában mit is jelent pontosan a szexfüggőség.
A szexfüggőséget kivezették a pszichés rendellenességek listájáról, de továbbra is diagnosztizálható, mint szexuális diszfunkció, illetve a pszichológusok és tanácsadók körében továbbra is gyakran felbukkanó probléma a páciensek oldaláról. A szakirodalom a nemi függőséget olyan kényszeres szükségletként definiálja, amikor az érintett folyamatosan szexuális aktusokra érez késztetést, és melyektől hasonlóan kielégült lesz, mint egy drogfüggő a drogtól vagy az alkoholista a szesztől.
A szexfüggőség nem összekeverendő a pedofíliával vagy az erőszakos közösülésre való vággyal. A szexfüggő ugyanis „egészséges” vonalon érez vonzalmat és nem az agresszió hajtja, hanem mennyiségileg nem tud betelni. Ez a szakemberek szerint nagyban befolyásolja a mindennapi életet is, tönkre teheti a párkapcsolatot, de akár a munkát is megakaszthatja, mert az elszenvedője nem tudja kontrollálni késztetését. A szexfüggő személy általában több szexpartnert keres, bár ez önmagában nem feltétlenül a rendellenesség jele. Bizonyos kutatók szerint kényszeres szükségletként nyilvánulhat meg a maszturbálás, a pornónézés vagy a szexuálisan stimuláló helyzetek keresése.
A szexfüggők annyira titkolhatják problémájukat, hogy akár a család, barátok előtt is rejtve marad a rendellenesség, sőt, néha még önmaguknak sem vallják be, hogy valami nem úgy működik, ahogy kellene. További jelek lehetnek a krónikus, rögeszmés szexuális gondolatok és fantáziák, a kényszeres szexkapcsolatok létesítése és az alkalmi kalandok, akár idegenekkel is. Tünet lehet a hazudozás, valamint maga a kényszer, hogy hazudjon, a viselkedés kontrollálatlansága, az önmagát vagy másokat veszélybe sodró szexuális viselkedés (nyilvános helyen) és a szex utáni bűntudat érzése is.
A szexfüggőség gyógyítása hosszú folyamat, melynek éppúgy része lehet a kognitív viselkedés terápia, mint a gyógyszeres kezelés. Általában elzártan, szanatóriumi körülmények között zajlik.
