Sokan küzdünk fóbiákkal, de ennek nem kell örökre így maradnia. Rozsnyik Borbála pszichológus néhány tippel segít félelmeink leküzdésében.
"Pszichológiai szemszögből háromféle fóbiáról beszélhetünk: az agorafóbiáról, a szociális fóbiáról és a specifikus fóbiáról. Utóbbihoz soroljuk azokat a hétköznapi értelemben vett fóbiákat, amelyek konkrét tárgyakkal (pl. állatok, könyvek, tükrök, prém, folyó) vagy helyzetekkel (pl. vihar, magasság, tömegközlekedés, repülés, kórház, meztelenség, alvás) kapcsolatosak. Az agorafóbiában szenvedők általában félnek elhagyni a lakásukat egyedül, félnek nyilvános helyekre menni, gyakran pánikzavartól is szenvednek. A szociális fóbiások számára a társas helyzetek (főleg a nyilvános beszéd és étkezés) okoznak rettegést" - kezdi Rozsnyik Borbála pszichológus.
Mindenki fél valamitől; sőt, például a kígyóktól, pókoktól, magasságtól való távolságtartás valamikor még hasznos is volt az őseinknek – nem véletlenül gyakoriak az efféle félelmek ma is. Fóbiáról viszont akkor beszélhetünk, ha valaki számára már olyan elviselhetetlen szorongást jelent például a pók vagy a magasság, hogy mindent megtesz, hogy elkerülje, és így a hétköznapjaira is hatással van. Napokig nem tud aludni egy pókkal való találkozás után, vagy nem tud felállni a sámlira, hogy levegyen valamit a polc tetejéről.
"Jó hír: a fóbiák általában elég jól gyógyíthatók! Minden ilyen úgynevezett expóziós terápia alapja, hogy a kliens valamilyen formában találkozzon a rettegett tárggyal vagy helyzettel. Elárasztásnak nevezzük a „kutyaharapást szőrivel” módszert, azaz, amikor valaki a terapeuta jelenlétében minden fokozatosság nélkül szembenéz legnagyobb félelmével (például megsimogat egy kígyót, vagy elképzeli, ahogy lezuhan egy magas házról). Ennek a metódusnak nagy előnye a gyorsaság, a drasztikus változás. Kissé humánusabbnak tűnik az a módszer, amikor a terapeutánkat figyeljük, ahogy a rettegett tárggyal vagy helyzettel szembenéz (megsimogatja a kígyót, vagy feláll egy székre), és látjuk, elfogadjuk ezáltal, hogy nekünk sincs mitől félnünk" - tanácsolta a szakértő.
A harmadik pszichoterápiás módszer a fóbiák gyógyítására az úgynevezett szisztematikus deszenzitizáció, amely három fázisból áll: először megtanulunk ellazulni normál helyzetben. Ezután átgondoljuk, hogy milyen félelmetes helyzetek jutnak eszünkbe fóbiánk tárgyával kapcsolatosan, és rangsoroljuk ezeket a helyzeteket nehézség szerint (például egy szobában lenni a kígyóval még könnyebb, mint megérinteni, a nyakunkba tenni; vagy kissámlira állni kisebb nehézség, mint felmenni a harmadik emeletre vagy ejtőernyőzni).
"A terápiás folyamat során a legkevésbé félelmetes helyzettől a legnehezebbig haladva tanulunk meg fokozatosan ellazulni (élőben vagy akár képzeletben). Agorafóbiások és szociális fóbiások számára nagyon ajánlott a csoportterápia, ahol hozzá hasonlók között élheti meg a kliens, hogy nincs mitől félnie, ha elhagyja otthonát, és egy társas közegben találja magát" - tette hozzá Rozsnyik Borbála.
