Időben vegyük észre, ha a munka vált az életünk legnagyobb részévé és már nincs is szabadidőnk!
A 21. században már egyáltalán nem ritka függőség a munkamánia, vagyis a munkaalkoholizmus, workaholizmus. Bár számos embert érint, kevesen ismerik fel, hogy nem csak sokat dolgoznak, de teljesen beszippantotta őket a munka, annyira, hogy céges tevékenységeiken kívül mással nem is foglalkoznak.
Munkaalkoholisták lehetnek fizikai és szellemi tevékenységet végző vezetők és alkalmazottak is. A munkafüggőséggel az a legnagyobb probléma, hogy betegségeket is okozhat, a társasági kapcsolatokon és mentális egyensúlyon pedig rengeteget ront. Fontos felismerni, hogy mikor vagyunk szorgalmasak, sikeresek és mikor munkaalkoholisták!
Folyamatos elismerés utáni vágy
A munkaalkoholisták állandóan keresik az elismerést, dicséretet. Annak érdekében, hogy pozitív visszajelzéseket kapjanak, annyira túlhajtják magukat, hogy észre sem veszik, semmi mást nem tesznek, mint a főnöküket vagy munkakörnyezetüket próbálják lenyűgözni. A megbecsülés érdekében mindenbe belemennek.
Érdeklődési körök hiánya
Aki munkafüggő, egy idő után egyáltalán nem fog érdeklődni semmi más iránt, sőt, a legsúlyosabb esetben már az is mindegy neki, hogy mit eszik. Senkivel nincs szociális kapcsolata a kollégáin kívül, így egy idő után már legrégebbi barátaik sem keresik őket, mert minden eseményt lemondtak a munkára hivatkozva. A családtagokkal sem tudnak beszélgetni, kizárólag hivatásuk a központi téma.
Pihenni lehetetlen
Ha egy munkafüggő nyaralni vagy szórakozni indul, feszültté válik. Nem tud kikapcsolni, és szórakozás közben is azon jár az esze, hogy mi lehet a cégnél, amíg ő nincs ott. Képtelen ellazulni, akkor érzi jól magát, mikor épp túlhajszolja magát tennivalókkal, a főnök utasításának teljesítésével vagy saját elégedettségének eléréséhez munkával.
Nem ismerik be
Fontos tudni, hogy a munkafüggők általában nem ismerik be, hogy ebben a mentális zavarban szenvednek. Azt mutatják, hogy minden rendben az életükben, a sok munkát elhivatottságra, céltudatosságára fogják. Tagadják túlhajtottságukat, és azt is, hogy bármelyik fentebbi tünet megjelent náluk. Még fáradtságukat is igyekeznek leplezni. Ilyenkor ők általában tényleg nem is érzik magukat függőnek, de van, aki tudja magáról, mégis tagadja.
Kizárólagos örömforrás és egész napos tevékenység
Ha a napunkban már semmi nem tud örömet okozni, az viszont igazán boldoggá tesz, ha egy projektünk sikeres, akkor egyértelműen a munkaalkoholizmusról beszélhetünk. Az emberi agynak muszáj, hogy boldogsághormonokhoz jusson a kiegyensúlyozott élet érdekében, azonban nagyon káros, ha ezt kizárólag a munkahelyi sikerekkel érjük el.
A munkaalkoholizmus miatt folytonos kimerültséget és letargiát érezhetünk, akkor is, ha a céges sikerek boldoggá tesznek, sőt, a vérnyomásunkra is hatással lehet. Egy idő után nehezebben tudunk helytállni a hétköznapi életben, és robot üzemódban vészeljük át a mindennapokat. Étvágytalansághoz, de akár túlevéshez is vezethet az állapot, gyakran fejfájással vagy szédüléssel is járhat, sőt, legszélsőségesebb esetben idegrendszeri betegségek is kialakulhatnak.
Gyakran önbizalomhiányból vagy nárcizmusból adódik a munkamánia, teljesítménykényszer. Az elnyomott szorongásokat vagy bizonyítási vágyat helyezik bele a munkafüggők a kitartó és céltudatos munkába, ami aztán függőséggé alakul.
Minden esetben érdemes pszichológushoz, terapeutához, coach-hoz fordulni, ha érezzük magunkon a munkahelyi túlhajszolást, kiégést vagy állandó fáradtságot, vagy bármelyik jelét a munkafüggőségnek. Sőt, már munkaalkoholista klubok is léteznek, ahol az ezen átesett vagy még épp ebben szenvedő emberek segítik egymást.
