Kevesen válnak rabjává saját kötelező feladataiknak, de akit egyszer megcsap a függőség szele, nem tud tőle szabadulni. Mikortól tekinthető a folytonos munkavégzés függőségnek, és mikortól beszélünk betegségről?

Nem ül minden utcasarki kávézóban a laptopját meredten bámuló vállalatvezető, ahogy a tőzsde mellett lakást vásárolt pénzügyi szakember sem, mégis szinte minden munkahelyen meglapul egy függő, akinek egyetlen vágya van: dolgozni.

Workalcoholism

Míg egyeseknek a munka gondolatától is görcsbe rándul a gyomra, addig az igazi munkamániás a szabadidejével nem tud mit kezdeni. A hivatalos definíció szerint az tekinthető kórosan sztahanovistának, aki nem látja másban létezésének értelmét, csak a munkájában.

A jelenség a globalizáció mintegy melléktermékeként van jelen, már régóta, és komolyabban még mindig nem foglalkoznak vele a szakemberek. A workaholic, azaz munkamániás épp ezért ritkán kap segítséget, ha egyáltalán eljut oda, hogy felismerje, valami baj van.

A munkamánia kialakulása szinte észrevehetetlen folyamat. Az érintett észre sem veszi, hogy életének minden perce a feladatok és projektek megoldásáról, a kitűzött célok megvalósításáról szól. Hiába a környezet intő, olykor rosszalló megjegyzései, a folyamat lezajlása „belülről” alig észrevehető.

Először csak az tűnik fel a környezetében élőknek, hogy egyre többet dolgozik, és frusztrálttá válik, ha feladatait nem tudja teljesíteni, mert valaki vagy valami megzavarja, például egy szimpla beszélgetéskezdeményezés. A második intő jel, hogy a munkáján kívül senki, és semmi nem érdekli, és nem köti le hosszú távon, nem beszélve arról, hogy állandó témává válik az általa végzett feladatok tömkelege. Sőt, az lesz az egyetlen téma, amiről igazán szívesen, lelkesedve beszél. S mire elérkezik a harmadik fázis, talán az illető is rádöbben, hogy valami nincs rendjén, mert a munka iránti függőség, minden mást kiszorít az életéből, a hobbit és a barátokat is beleértve.

Állhatatosság vagy mánia?

A menedzserbetegségként is ismert munkamániát, fontos elkülöníteni a kitartó munkavégzéstől. A mániákus munkahajhász nem élvezi az elvégzett feladatok után fellépő elégedettség érzését, és képtelen élvezni munkájának gyümölcsét, s újabb és újabb projekteket keres vagy talál ki, hogy mindig legyen mit csinálnia.

A workaholic  fentiekből kiindulva egy idő után képtelen élvezni és megélni a szabadidőt, hiszen az számára már átértékelődött. Ha azonban mégis üresjáratra kényszerül, akkor is a számítógépét, telefonját babrálja.

Fény az alagút végén

A munkamániás számára olyan, mint szabad idő vagy pihenés nincs. Mindig a cél lebeg a szeme előtt, amit ha teljesít, keres egy újat. Egy idő után viszont az önigazolást és örömöt okozó tevékenység kimerítővé válik számára, hatékonysága lanyhul, annak ellenére, hogy egyre többet vállal.

Ekkor már megjelennek nem csak a mentális, de fizikai tünetek, a kimerültség, a szívdobogásérzet, a vegetatív idegrendszer állandó túlterheltségéből adódó szorongás, és az energianélküliség.

Ilyenkor nem szabad hagyni visszacsúszni az állapotba, hanem rá kell döbbenteni, hogy van élet a munkán kívül, és van ezernyi dolog, amiben átélhet a flow élményt, és önigazolást is nyerhet általa.

Képek forrása: Pixabay.com