Akár akartuk, akár nem, a szakítás után ritkán van jó kedve az embernek. Akkor is, ha ezt képtelen beismerni.
Egy kapcsolat felbomlása után sokféle érzelmünk lehet: düh, kétségbeesés, harag, félelem, még akár boldogság is. És ezekhez mindig társulhat egyfajta szorongás is, ami azt jelzi, hogy még ha akarattal is szabadultunk, nem biztos, hogy feldolgoztuk ezt az egészet.
A szakítás utáni szorongás jelei:
-
alvászavar
-
pánikroham, pánik félelem
-
a jövőt bizonytalannak érezzük
-
gyökértelenség érzése
-
fizikai nyugtalanság
-
belső feszültség, izgatottság
-
versengő gondolatok
-
a kapcsolat bizonyos történésein agyalás
Ezek persze nem fognak örökké tartani, és maguktól is idővel feldolgozásra kerülnek, de hogy ez ne évekig tartson, van pár tanács, praktika, amit érdemes megfogadni!
-
Szánjunk időt magunkra! Természetes, hogy kicsit elveszettnek érezzük magunkat, hiányzik a társ nyújtotta kényelem, biztonság (a negatív dolgok ellenére), ezért a családtagjainkra vagy barátainkra próbálunk támaszkodni. Fontos azonban, hogy visszataláljunk magunkhoz, leltárt készítsünk, átértékeljük a dolgokat, felfedezzük, kik is vagyunk jelen állapotunkban. Még akkor is, ha riasztó, töltsünk időt önmagunkkal! És ne meneküljünk egy új viszonyba!
-
Tudatosan éljük meg a szakítást! Akkor is ha fájdalmas, jobban járunk, ha megéljük, engedjük, hogy érezzünk, gyászoljunk, sírjunk. Ne fojtsuk el az érzéseket, mert akkor gyorsabban feldolgozásra kerülhetnek.
-
Felelősség vállalás. A kutatások szerint sokkal gyorsabban gyógyul az, aki legalább magának beismeri, hogy ez két emberen múlt. Hogy igenis szerepe és felelőssége volt abban, hogy zátonyra futott a kapcsolat. Nem szégyen, ha voltak hibáink, tanulni kell belőlük.
-
Forduljunk a szeretett időtöltések felé! A legjobb, ha csak olyan dolgokkal foglalkozunk, amik valós örömet okoznak. Aktívan töltődjünk és kapcsolódjunk ki, fedezzük fel új oldalunkat, vágjunk bele eddig hanyagolt hobbikba vagy célokba! A zavaró tényezőket iktassuk ki, csak hasznos elfoglaltságokat keressünk!
-
Fizikai és érzelmi öngondoskodás. Ha kisajnáltuk magunkat, elsődleges, hogy tápláljuk a testünket és a lelkünket. Ne feledkezzünk meg a pihenésről, a finom, tápláló ételekről, a megfelelő folyadékpótlásról, a mozgás öröméről, a napfény hatásáról, és kerüljük az alkoholt! Hallgassunk zenét, olvassunk, relaxáljunk vagy próbáljuk ki a meditációt, sétáljunk a szabadban!
