Néha mindenki úgy érzi, hogy a szerelmi élete nem kiegyensúlyozott. De vajon, mikor válik egy kapcsolat tényleg toxikussá?
Egy jó kapcsolatban kiegyensúlyozottnak és boldognak érezzük magunkat. Persze vannak benne feladatok, akár konfliktusok is, de mindkét fél tud haladni a közös úton, céljaik vannak és motiválják egymást. Nincs irigység, rivalizálás, elnyomási kényszer, sem verbális vagy non-verbális agresszió. A mérgező kapcsolatokban az egyik fél azonban elnyomóvá válik, míg a másik az áldozat szerepben találja magát és egyfajta függőség is kialakul benne a párja iránt.
De nézzük, milyen további ismérvei vannak a mérgező kapcsolatnak!
Egy jó kapcsolatban a felek támogatják egymást, a másik sikere örömet okoz, nem pedig kételyt a saját kompetenciáinkban. Ha valaki versengeni kezd a párjával ahelyett, hogy örülne és támogatná, az sajnos komoly intő jel.
A féltékenység egy pontig akár imponáló is lehet. Egy ponton túl azonban megint arra vezethető vissza, hogy a másik önbizalomhiánnyal küzd és a párjában sem bízik meg. Ráadásul a féltékenység nem várt reakciókat válthat ki.
A mérgező kommunikáció a legbiztosabb jelek egyike. Vannak párok, akik az idő múlásával már nem is beszélgetnek. Nagy probléma, ha a kommunikáció alapja a sértegetés, degradálás, gonoszkodás, irónia, ami nem összetévesztendő a csipkelődéssel. Arra pedig figyeljünk, hogy nem egyforma az emberek érzékenysége!
A kontroll állandó gyakorlása is mérgező. Ha valaki folyton ellenőrzi a párját: kinek ír, miért ír, ki hívta, hol van, miért nem válaszol, miért nem veszi fel egyből a telefont és még sorolhatnánk. Ez a viselkedés fojtogató és nagyon toxikus.
A tisztelet hiánya, ha folyamatosan éreztetjük a másikkal, hogy nem számít mit gondol, mond vagy tesz. Esetleg nem veszünk tudomást a számára fontos dolgokról, mint például a munkája, születésnapja.
Az is a toxikusság jele, ha a partner kisajátító. Vagyis gyorsan leépítteti a barátokat, a családot, ismerősöket, nem lehet külön programot szervezni. Ez a szerelem zászlaja alatt véghez vitt rabszolgatartás. Sajnos az áldozat, mártír szerepet magukra vállalók ebbe könnyen bele is nyugodnak.
A fenti jellemzőket megtapasztalva vagy gondolkodjunk el, hogyan változtathatnánk és tehetnénk újra egészségessé a kapcsolatot, vagy vessünk véget neki, mert az egyik fél felemelkedése nem jelentheti a másik fél bukását. A szerelemben és a párkapcsolatban nem! Mindenki felelős a saját életéért és senki nem fog kiállni értünk, csak saját magunk.
