Egy szeparáció sosem könnyű, az érintett feleknek sem, de talán méginkább megviseli a gyerekeket, akik hirtelen elveszthetik emiatt biztonságérzetüket.
Egy válást benyújtani komoly és nehéz döntés, még akkor is, ha a pár már elhidegült egymástól, esetleg vannak egyéb viták és konfliktusok, vagy akár harmadik fél a történetben. Az elválás talán simább, ha a házastársaknak nincsenek gyermekei. Az utódok elhelyezése és felügyelete csak egy megoldandó probléma, sokkal fontosabb kérdéskör lenne a gyerekek lelkivilágának megóvása. Mégis sok családban a logisztika élvez elsőbbséget az érzelmekkel szemben.
Ez pedig a gyerkőcök számára nem ideális, ugyanis akkor is megviseli őket a válás, ha a szüleik ezt barátilag és összhangban bonyolítják le. Olyan változás ez a kicsik számára, amire még egy felnőtt sincs felkészülve, és komoly érettséget igényel, hogy az ember megfelelően tudja kezelni.
Nem is csoda, hogy a gyerekek a következő érzelmi hullámvasútra ülnek fel válás idején:
Düh, harag
A gyerekek dühösek lehetnek a válás miatt. Az egész világuk megváltozik egyik pillanatról a másikra – és nem feltétlenül van beleszólásuk. A harag bármely életkorban feltörhet, de különösen az iskoláskorú gyerekeknél és a tizenéveseknél jellemző. Ezek az érzelmek az elhagyottság érzéséből vagy az irányítás elvesztéséből fakadhatnak. A harag akár befelé is irányulhat, mivel egyes gyerekek magukat hibáztatják szüleik válásáért.
Visszahúzódás
A válás folyamata sok kérdést vet fel bennük, vívódnak, szomorúak. Ilyenkor az egyik viselkedésminta, hogy befelé fordulnak, szoronganak a különböző szociális rendezvényeken, emberek között.
Romló teljesítmény és jegyek
Talán nem csoda, de ebben a fájdalmas helyzetben általában az iskola vagy a tanulás az, ami a legkevésbé érdekli és motiválja őket. Persze előfordulhat náluk is, ahogy a felnőtteknél, hogy a “munkába temetkeznek”, de ez gyerekeknél ritka.
Szeparációs szorongás
Főleg a kisebb korosztályra jellemző, hogy az egyik szülő részbeni elvesztése komoly szorongást, depressziót vált ki belőlük. Ez megnyilvánulhat sírásban, hisztiben, pánikban, befordulásban. A szeparációs szorongás orvoslásában segíthet ha a szülők kitalálnak egy rendszert a találkozásokra, amihez következetesen tartják is magukat.
Regresszió
Szintén a kisebb korosztálynál fordul elő, hogy visszaesnek egy korábbi korcsoport viselkedéséhez, amit egyébként már meghaladtak. Lehet ilyen a beszéd nehézsége, a kúszás-mászás, ujjszopás stb.
Alvászavar
Sajnos a belső lelki vívódások eredményeképp, ahogy a felnőttek sem alszanak jól ha túl sok a stressz, a gyerekek sem képesek kikapcsolni. Ez megmutatkozhat nehéz elalvásban, rémálmokban, felületes alvásban vagy bepisilésben is.
Ha úgy érezzük, hogy gyermekünk a válást nem tudja feldolgozni lelkileg, érzelmileg, és szülőként nem vagyunk képesek megfelelően segíteni neki ebben, akkor mindenképpen javasolt felkeresni egy gyermekpszichológust.
