Mikor egy párkapcsolat véget ér veszteségérzés, kiüresedés, magány, és depresszió lehet úrrá rajtunk – akkor is, ha mi kezdeményeztük a különválást. A szakítás feldolgozásának folyamata pedig párhuzamba állítható a klasszikus értelemben vett gyásszal, mely időszak a Kübler-Ross modell szerint öt fázisból áll.

1. Tagadás

A tagadás valójában egy természetes önvédelmi reflex. Hiszen a szakításnak ebben a korai fázisában még nem állunk készen a szembenézésre, a tagadással pedig időt nyerhetünk magunknak. Ezért ilyenkor jellemző, hogy nem veszünk tudomást a történtekről, és próbáljuk elhitetni magunkkal, hogy mindez csak egy rossz álom.

2. Harag

A szakításból eredő üresség érzésének betöltésére alkalmazzuk ösztönösen a haragot. Ilyenkor valójában próbálunk magyarázatot találni, erre pedig legjobb eszköz a hibáztatás és felelősök keresése: a párunkat okoljuk valós, vagy vélt cselekedeteiért, egy harmadik felet, vagy akár a munkánkat, vagy azokat a zavaró körülményeket, melyek ide vezettek.

párkapcsolat gyász szakítás
Forrás: Shutterstock/PuzzlePix

3. Alkudozás

Nagyon hasonlít a tagadás fázisához annyiban, hogy ebben a szakaszban ismét megjelenik a kapcsolat folytatásának vágya. Azonban itt már tettekkel, ígéretekkel, kész stratégiák felvázolásával próbáljuk visszafordítani az eseményeket és visszaszerezni volt párunkat.

4. Depresszió

Ebben a szakaszban jutunk el a veszteség tényleges tudatosulásához. Így ilyenkor levertség, fáradtság, rosszabb esetben a kilátástalanság keríthet hatalmába. Azonban ezek megélése fontos lépés az elfogadás felé.

5. Elfogadás

Avagy a megbékélés a szakítás tényével, amikor még érezhetünk fájdalmat, azonban a múlt helyett sokkal inkább egy új jövő kerül előtérbe.

Borítókép forrása: Shutterstock/PuzzlePix