A távolság megválasztja a kapcsolatot. Ha nem bizonyul elég életképesnek, a felek búcsút mondanak egymásnak. Azonban ha mindkét fél elhivatott a kapcsolat iránt, az egymástól távol töltött hetek, hónapok alatt olyan készségekre tehetnek szert, melyek stabil alapot biztosítanak majd a közös élethez.
Fizikai kontaktus helyett beszélgetés
A fizikai távollét során nincs lehetőségünk összebújni és szótlanul élvezni a másik jelenlétét, vagy belefeledkezni a testi örömökbe – így sok esetben nem marad más lehetőség, mint a beszélgetés. A nap történéseiről, gondolatokról, érzésekről, mely azonban segít jobban megismerni, megérteni a párunkat és így lelkileg egy sokkal szorosabb és mélyebb kapcsolatot alakulhat ki.
A várakozás türelemre, elfogadásra tanít
Amíg visszaszámoljuk a perceket a következő találkozásig, rengeteg türelemre lesz szükségünk. Mert sok esetben itt nincs lehetőségünk azonnal kezelni egy felmerülő problémát és el kell tudnunk fogadni az állandó hiányérzetet – ami viszont hosszútávon kifizetődő lesz.
Bizalom
Nincs mellettünk, nem tudhatjuk hol jár, mit csinál, kivel találkozik. Ezért nem tehetünk más, mint hogy bizalmat gyakorolunk. Ez pedig segít majd elhinni magunkról, hogy nem a vizslató tekintetünk miatt van velünk, hanem mert valóban ránk vágyik.
Felértékelődik az együtt töltött idő
Azok a ritka alkalmak, amikor együtt lehetünk, nem a telefonunk nyomkodásáról fognak szólni, hanem közös programokról, az egymásra figyelésről, tehát a minőségi időről.
