Noha az emberi érintkezés útján nem terjed, a Francisella tularensis az egyik legfertőzőbb baktérium, amely jelentős bioterrorista fenyegetésnek számít.
A fertőzött állatokkal való érintkezés vagy a rovarcsípés útján terjedő baktérium egy ritka fertőző betegséget, a tularémiát okozza, amely a bőrt, a szemet és a tüdőt támadja meg. Amennyiben időben diagnosztizálják, antibiotikumokkal hatékonyan kezelhető ez a potenciálisan halálos kimenetelű fertőző betegség.
A kórokozó egyik leginkább zavarba ejtő viselkedése az, hogy hónapokig is képes „szunnyadó”, vagyis életképes, de laboratóriumban nem tenyészthető állapotban maradni. Ez nagymértékben megnehezíti a vizsgálatát, mert a mikrobiológusok tipikusan csak a tenyészthető baktériumokat tudják tanulmányozni.
Egy kutatócsoport célja a baktérium vizsgálata volt annak meghatározása érdekében, hogy milyen környezeti és genetikai tényezők járulnak hozzá a kórokozó azon képességéhez, hogy látszólag hónapokig szunnyadó állapotban maradjon. Eddig ez a jelenség több mint 100 éves kutatás ellenére is rejtély maradt.
A mikrobiológusok nagyon érdekes felfedezéseket tettek ebben a projektben. A fő megállapítás az volt, hogy a Francisella tularensis szunnyadó állapotban - hideg vízben, tápanyagok nélkül - több mint hat hónapig is életben maradhat egy emlős gazdaszervezeten (például rágcsálók, üregi- vagy mezei nyulak, hüllők, halak) vagy ízeltlábú vektoron (például kullancs) kívül. Ez azért volt meglepő, mert sok más, a környezetben ilyen hosszú ideig fennmaradó baktérium (például a lépfene vagy a pestis kórokozója) spórát képez a gazdaszervezet vagy az ízeltlábú vektor hiányában. A Francisella tularensis azonban képes hosszú távon fennmaradni a környezetben a gazdaszervezeten kívül anélkül, hogy spórákat képezne, miközben teljesen virulens, vagyis fertőzőképes marad.
