A kutatók sikeresen elemezték a SARS-CoV-2 vírus Omicron variánsának számos mutációját, ami fontos az ellene való küzdelem módjainak megtalálásában.
A világ minden tájáról származó korai jelentések összefüggésbe hozták az Omicront az enyhe betegséggel, de a szakértők szerint több adatra van szükség. Az Omicron mutációinak feltérképezése segít a tudósoknak szerte a világon jobban megérteni az immunrendszer kikerülését, a terjedést lehetőségeit és a halálozási kockázatot.
A Global Virus Network számára végzett elemzés szerint az Omicron a vírus négy kulcsfontosságú helyén lényegesen több mutációt tartalmaz, mint a Delta variáns. A kutatók megállapították, hogy ezen helyek közül legalább az egyik – amely befolyásolhatja az Omicron terjedését – több mint háromszor annyi mutációt tartalmaz, mint a Delta variáns.
A mutációk gyors átviteli képességet sugallnak, és számos olyan mutáció van, amelyek funkciójukat tekintve még teljesen ismeretlenek. A kutatók szerint nem csak a mutációk száma aggályos, hanem még fontosabb a helyük. Úgy tűnik, hogy a vírus váratlan helyeken mutációt mutat, ami arra utalhat, hogy megpróbálja elkerülni a társreceptorként ismert fehérjét. Néha a társreceptorok megakadályozhatják, hogy a vírusok megfertőzzenek egy sejtet. A mutációk lehetővé teszik, hogy a vírus egy gazdasejthez kapcsolódjon, és „behúzza” a vírus membránját.
Az Omicron másik kulcsfontosságú részében 14 mutációt találtak, míg a Delta változatban mindössze kettő van. Ezek a mutációk, amelyek az úgynevezett receptorkötő doménként ismert területen találhatók, lehetővé teszik a vírus számára, hogy a receptorokhoz csatlakozzon, és bejusson a sejtekbe, ami fertőzés kialakulásához vezet. Ez azt jelenti, hogy bizonyíték van a megnövekedett fertőzőképességre vagy egyéb tényezőkre, mint például a vakcina vagy az antitestek csökkent hatékonyságára. Noha ez aggályos, a kutatók szerint ez egyben kiindulópont a variáns megfékezésére és semlegesítésére vonatkozó stratégiai módszerek kidolgozásához.
