Gyermekkorban alakul ki a felnőttkori táplálkozási szokások jelentős része, beleértve az ízpreferenciákat is, ezeket pedig felnőttként már nagyon nehéz felülírni, tartósan megváltoztatni.
A csecsemőkort követő 1-3 éves korban is fontos szerepe van a megfelelő táplálásnak, hiszen ebben az időszakban a gyermek szövetei mintegy 50%-kal növekednek, miközben a központi idegrendszer fejlődése is zajlik.
A nem megfelelő energiatartalmú és tápanyagarányú táplálás jelentős hatással van a gyermek rövid- és hosszútávú egészségére, a fejlődése mellett a felnőttkori nem fertőző betegségek (ún. civilizációs betegségek) kialakulását is befolyásolja. Ezért különösen jelentős az első 1000 nap táplálkozása.
Ebben az életszakaszban minden adott ahhoz, hogy kedvezően befolyásoljuk, és megfelelően alapozzuk meg a gyermek későbbi jó egészségét, azonban ez negatív irányban is igaz.
A kisdedek tápanyagigénye
A kisdedek energiaigényének meghatározásakor a minden életkorban energiát igénylő élettani folyamatok mellett a gyors növekedés energiaszükségletét is figyelembe kell venni. Azonban míg a növekedés energiaszükséglete a csecsemőkor első hónapjaiban akár a teljes energiaigény 1/3-át is elérheti, addig 2-3 éves életkor körül már csupán 1% körüli ez az érték. 1-3 éves korban az energiaigény mintegy 82-84 kcal/ttkg/nap értékre tehető, ami egyéves életkorban körülbelül napi 800 kcal-t, míg hároméves korban kb. 1200 kcal-t jelent.
Nem kis felnőttek
Egy 2010-ben végzett hazai kutatás szerint a 1-3 éves korcsoportú gyermekek étkezésében, a felnőtt lakosságra is jellemző táplálkozási hibák már megjelennek. A szülőkben a gyermek táplálásával kapcsolatban sokkal tudatosabbak kb. 1 éves korig, utána ez nagyban csökken, a kisded ugyanazt eszi, mint a felnőtt családtagok. Ezt a tényt egy 2015-ben végzett hazai kutatás is megerősíti, mely szerint 1 éves kor felett a gyermekek 61%-a ugyanazt fogyasztotta, mint a felnőttek. Ez azért komoly probléma, mert az 1-3 éves gyermek nem kis felnőtt, a szükséglete eltérnek a felnőttekétől.
Mikrotápanyagok
A kisdedek ásványi anyag igénye testtömegükhöz képest jelentősen meghaladja a felnőttkori szükségletet. A nem megfelelően összeállított étrend esetén ebben az életkorban igen gyakori a különböző vitaminok és ásványi anyagok elégtelen bevitele, például a vasé, a kalciumé és a D-vitaminé.
A vas nélkülözhetetlen a pszichomotoros és kognitív funkciók fejlődéséhez, hiányában ezekben a működésekben zavarok keletkezhetnek. A vashiány fáradékonyságot, levertséget, sápadtságot, étvágytalanságot okozhat, valamint fokozza a fertőzésekkel szembeni fogékonyságot. Emiatt is fontos a nagy vastartalmú élelmiszerek, mint például húsok, belsőségek rendszeres fogyasztása a kicsiknél. Ennek a korosztálynak a 42%-a érintett a kalciumhiányban. A csontok minőségét, erősségét, teherbírását nagyrészt a kalciumbevitel határozza meg. A növekedés miatt fontos odafigyelni a megfelelő kalciumbevitelre, melynek beépülése gyermekkorban a legkedvezőbb. A tej- és tejtermékek a legjobb kalciumforrások, ezért fontos, hogy rendszeresen szerepeljenek a kisdedek étrendjében. A hazai felmérések szerint a gyermekek esetén a tej- és a tejtermékek fogyasztása minden korcsoportban elmarad az ajánlott mennyiségtől.
A 12-24 hónaposak 83%-ára míg a 25-36 hónapos gyermekek 94%-ára jellemző, hogy táplálkozás útján túl kevés D-vitamint visznek be. Emellett ennél a korcsoportnál kevésbé jellemző a D-vitamin étrend-kiegészítő alkalmazása, így ezt beszámítva az arány 58%-ra, illetve 76%-ra módosul. Ugyanakkor a gyermek növekedésével egyenes arányban nő a szabad levegőn töltött idő hossza. 1 éves kor felett a legtöbben 2-4 órát vannak a szabadban, ami a bőrt érő napsugárzás az endogén-D-vitamin-szintézisben betöltött szerepe miatt nagy jelentőségű.
Az 1-3 éves gyermekeknél az édesanyák sokkal engedékenyebbek a cukrozott italok és a fűszeresebb, sósabb ételek fogyasztását illetően, mint babakorban.
A nátriumfelvétel a hazai gyermekek körében 6 hónapos kor felett minden korcsoportban jócskán meghaladja az ajánlásokban megjelölt maximális napi mennyiséget: 1-3 éves korban 400 mg, ami több mint négy és félszerese a javasolt értéknek. Ennek az igen nagy sóterhelésnek számottevő része származik élelmiszerekből, a 4-36 hónapos kisgyermekek körében a fehér kenyerek, a húskészítmények, az ízesítőanyagok a nátrium/konyhasó legjelentősebb forrásai. A túlzott sófelvétel az arra érzékenyeknél számottevően növeli a magas vérnyomás rizikóját, főként akkor, ha ez elégtelen kálium- és magnéziumfelvétellel, illetve túlsúllyal párosul.
1-3 éves korban alakul ki az ízpreferencia, azaz hogy a gyermek milyen ízeket fog később előnyben részesíteni. Ekkor még a kisgyermek gond nélkül elfogadja a számunkra sótlannak tűnő ételeket is, hiszen veleszületett sós ízpreferencia nincs, az alapanyagok természetes íze számára teljesen megfelelő. Azaz ne a saját ízlésünk szerint fűszerezett/sózott ételt adjunk neki, mert, ha már ebben a korban hozzászoktatjuk a plusz sózáshoz, akkor azt később is igényelni fogja.
2 éves kor felett a gyerekeknél minden korosztályban jellemző a hozzáadott cukor túlzott fogyasztása. Ebben az esetben nehezebb a szülők helyzete, hiszen veleszületett édes ízpreferenciával rendelkeznek a gyermekek, tehát pozitívan reagálnak rá, vagyis szívesen fogyasztanak édes ételeket, italokat, édességeket. Az elhízás és a fogak épsége szempontjából viszont kockázatot jelent a túlzott cukorfogyasztás. Kifejezetten kerülendő az édességekkel történő jutalmazás, mert élethosszig tartó rossz viselkedésmintát szülhet (ha rendszeresen édességgel vigasztalja/jutalmazza magát felnőttként, mert ez rögzült, annak már jelentős hatása lehet a testtömegére, egészségére). A szülők szerepe itt is elsődleges, fontos tudniuk, hogy a gyermekek számára a gyümölcsök, zöldségek, tejtermékek természetes édes íze is elegendő.
Ebben az életkorban gyakori a válogatósság, ez a legtöbb esetben csak egy jellemző életkori sajátosság, mely szerint bizonyos ételeket egy ideig nem fogad el a gyermek. Amennyiben a szülő türelemmel áll hozzá, általában hamar véget ér, de 1-3 éves kor között többször előfordulhatnak ilyen hosszabb, rövidebb időszakok, amikor kevésbé változatos a gyermek étrendje. A fogzás környékén is gyakori a korábban elfogadott ételek elutasítása.
