A minden korcsoport egyaránt érintő amőbiázis elsődlegesen a vastagbél parazitafertőzése, mely megjelenhet tünetmentesen is, de akár agy- vagy hashártyagyulladást is okozhat.
Az amőbiázis leggyakrabban azokban a fejlődő, trópusi és szubtrópusi országokban fordul elő, ahol a higiénés körülmények nem megfelelőek. A fejlett országokban az ázsiai országokból érkező emberek, az immunhiányos betegségben szenvedők, a trópusi országokba utazók és a bentlakásos szociális intézményekben élők vannak nagyobb kockázatnak kitéve. A paraztita a széklettel szennyezett étel vagy ital elfogyasztása során kerül a fogékony szervezetbe, de direkt kontaktussal (például kézmosás hiánya, pelenkacsere, oro-anális szexuális együttlét) is átadható. A fertőzés lappangási ideje 1 héttől 4 hónapig terjedhet. A fertőzőképesség a parazita cisztáinak a szervezetből történő kiürüléséig tart. A fertőzés után nem alakul ki immunitás, a betegek a későbbiekben bármikor újrafertőződhetnek.
Kórokozó
Az Entamoeba histolytica nevű egysejtű parazita, mely a széklettel szennyezett talajban, vízben és az ezekkel kontaminálódott élelmiszerek felületén található meg. Két megjelenési formája ismert: a mozgó, táplálkozó, szaporodó trofozoita és a kedvezőtlen környezeti tényezők hatására kialakuló, burokkal körülvett ciszta, mely a nedves környezetben hetekig életképes marad. A ciszták bizonyos fertőtlenítőszerekkel (például klór) szemben ellenállók, viszont jód, magas hőmérséklet és fagy hatására hamar elpusztulnak.
A szervezetbe kerülő cisztákból a vékonybélben kifejlődnek a trofozoiták, amelyek a vastagbélbe jutva megkezdik a szaporodásukat, valamint az enzimjeik által feloldott hámsejtekkel táplálkoznak. Ez utóbbi következményeként a vastagbél falán fekélyek alakulnak ki, illetve a bélfalon keresztül átterjedhet a hashártyára és a vérkeringésen keresztül más szervekben (leggyakrabban a májban) tályogok kialakulásához vezethet.
Tünetek
A lappangási időt követően jellemzően étvágytalanság, láz, hasi fájdalom, görcsök és hasmenés (súlyos esetben véres) jelentkezik, de a leggyakoribb (kb. 90%) a tünetmentes forma. Súlyos esetben szövődményként bélvérzés, a bélfal átlyukadását követő hashártyagyulladás vagy bélezáródás fordulhat elő.
Vizsgálatok
Általános orvosi vizsgálat, a széklet mikrobiológiai vizsgálata (ciszták jelenléte), a vastagbélből vett szövetminta mikrobiológiai vizsgálata (trofozoiták jelenléte) és a vérvizsgálat (ellenanyagok kimutatása) szükséges.
Kezelés
A választandó antibiotikus szer a klinikai megjelenési formától függ. A tünetes beteget a klinikai gyógyulásig (az antibiotikus kezelés befejezése után 48 óra múlva elkezdett, 2 egymást követő napon vett negatív eredményű székletminta) el kell különíteni.
Megelőzés
A személyi higiéné (például rendszeres kézmosás) betartása, az élelmiszerek megfelelő előkészítése (például a zöldség- és gyümölcsfélék fogyasztás előtti alapos mosása), valamint a környezet szennyvíztől való védelme (például körülkerített játszótér) alapvető fontosságú.
