Az irritábilis bél szindróma (IBS) a bél működésének krónikus rendellenessége, amelyet a megváltozott bélműködés és a hasi fájdalom jellemez.
Az irritábilis bél szindrómát (IBS) általában a bél-agy kölcsönhatások rendellenességeinek tulajdonítják. Számos központilag közvetített folyamat, amely zsigeri túlérzékenységet és perifériás mechanizmusokat eredményez a gyomor-bél traktus motoros és érzékszervi funkcióinak zavarait elindítva okozhatja az IBS tüneteit.
Az irritábilis bél szindróma előfordulása gyakoribb a nők és fiatalok körében. Hagyományos diagnózisa (kórelőzmény, laboratóriumi és fizikális vizsgálat, beleértve a digitális végbélvizsgálatot) a tünetek (hasmenés, székrekedés, hasi fájdalom, puffadás) azonosításán alapul. A kezelési terv tartalmazza a betegek oktatását és első vonalbeli kezeléseket (például székrekedés esetén rost- és ozmotikus hashajtók, hasmenés esetén opioidok, fájdalom esetén görcsoldók) alkalmazása.
A legújabb kutatási eredmények szerint számos perifériás és központi mechanizmus indítja el azokat a gasztrointesztinális motoros és szenzoros diszfunkciókat (például epesavas hasmenés, kóros vastagbél tranzit), amelyek IBS tüneteit okozzák. Ezeket a diszfunkciókat értékelni lehet olyan betegeknél, akiknek tünetei nem reagálnak az első vonalbeli kezelésekre.
Azonosításukat egyénre szabott kezelés követi, amely tartalmazhatja például a medencefenék átképzése, az epesavas hasmenést megkötő és a székrekedés szekréciós gyógyszerei, bár jelenleg csak korlátozott bizonyíték áll rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy ez az individualizált kezelési módszer hatékony.
