Egyes becslések szerint hetente 5 gramm műanyagot eszünk/iszunk meg, ami egy plasztik hitelkártya súlya.
Diétáról ebben az esetben természetesen nem beszélhetünk, hiszen nem akarattal fogyasztjuk a műanyagot, de napi szinten mégis része az étrendünknek, gyakorlatilag minden falattal és korttyal eszünk-iszunk belőlük.
Egyes becslések szerint hetente 5 g műanyagot eszünk/iszunk meg, ami egy plasztik hitelkártya súlya.
Nem tűnik el
Az utóbbi évek, évtizedek globális túlfogyasztásának és főleg elégtelen hulladékgazdálkodásának köszönhetően a műanyag mindenhol ott van, még ha nem is látjuk. A műanyagok egyik nagyon fontos tulajdonsága, hogy nem bomlanak le. (Az ún. lebomló műanyagok a legtöbb esetében csak különleges, ipari körülmények között történik meg a bomlás, de ha csak kidobjuk őket a szemétbe nem vagy nem teljes mértékben komposztálódnak.)
Bomlás, komposztálódás helyett aprózódnak, egészen a mikromilliméteres nagyságig, de itt maradnak, nem tűnnek el, és méretükből adódóan sokkal könnyebben bekerülnek a táplálékláncba. A mikroműanyagok bekerülnek a talajba, a vizeinkbe, az óceánokba, az állatok megeszik őket és innen már egyenes út vezet a tápláléklánc csúcsáig – az emberek tányérjáig.
A mikroműanyag mint elnevezés, számos különböző összetételű, méretű műanyagdarabot jelöl, általánosságban a < 5 mm hosszúságú darabkákat nevezzük mikroműanyagnak, az < 1 µm-nél kisebbet pedig nanoműanyagnak.
A műanyagok már a csapvízben vannak
Az eddig leginkább vizsgált terület a víz (ivóvíz, édesvizek, óceánok, szennyvíz, stb.) A WHO ajánlása szerint a szennyvíz megfelelő kezelésével (szűrésével) akár 90%-ban is lehetne a vizek mikroműanyag-szennyezettségét csökkenteni.
A csomagolt, palackozott vizek általában akár 22%-kal több műanyagrészecskét tartalmazhatnak, mint a csapvizek.
De beszélhetünk a csomagolásból az ételekbe, italokba került mikrorészecskékről is. Egy 2019-es kanadai vizsgálatban filteres teát áztattak 95°C-os vízben, és utána bemérték az elkészült tea mikroműanyagtartalmát. Az eredmény sokkoló volt: 11.6 milliárd mikroműanyag és 3.1 milliárd nanoműanyag volt egyetlen csésze italban. Egy évvel korábban különböző asztali sófajtákat teszteltek, ott a vizsgált minták 90%-a volt szennyezett mikroműanyaggal.
Mi történik, ha megesszük és megisszuk?
A mikroműanyagok emberi szervezetre gyakorolt hatását egyelőre még vizsgálják, de egyre biztosabbnak tűnik, hogy hatással lehet a hormonális rendszerre, így a fogamzóképességet is befolyásolhatja. Mivel az immunrendszerünk nem képes megszabadulni a szintetikus darabkáktól, ezek krónikus gyulladásokat okozhatnak és akár tumoros szövetburjánzáshoz, neopláziához is vezethetnek. Ezen részecskék felszívódásának, hatásának megismeréséhez, megértéséhez minél előbb további kutatások és elemzések szükségesek, ugyanis már rég az életünk és étrendünk részei.
