A megszokott alvási asszociációink nélkül nehezebben megy az elalvás, és éjjel is hajlamosabbak vagyunk felébredni.
A PEACE alváscoaching utolsó lépése az „Elfogadható alvási asszociációkról” szól. Az alvási asszociációk azok a körülmények, amik általában elalvás előtt körülvesznek minket, és amiket ezért az alváshoz kapcsolunk. A megszokott alvási asszociációink nélkül nehezebben megy az elalvás, és éjjel is hajlamosabbak vagyunk felébredni.
Így vannak ezzel a gyerekek is. Minden ember többször felébred éjszaka, a különbség annyi, hogy a gyerekek rövidebb alvási ciklusaik miatt gyakrabban ébrednek, mint a felnőttek. Az éjszakai ébredések funkciója, hogy csökkentsék az alvással járó védtelen állapot hátrányait: „félálomban” ellenőrizzük környezetünket és ha mindent rendben találunk, könnyen visszaalszunk és nem is emlékszünk az esetre. Ha viszont valami szokatlant tapasztalunk, akkor gyorsan teljesen felébredünk és megpróbáljuk helyrehozni a helyzetet.
Képzeljük csak el, hogyan reagálnánk, ha este elaludnánk a puha, meleg ágyunkban, ágyneműnkben, és az éjszaka közepén az étkezőasztalon fekve találnánk magunkat. Biztosan megijednénk, de az még biztosabb, hogy nem aludnánk vissza az asztalon, hanem visszabújnánk az ágyunkba. Valahogy így érezhetik magukat azok a kisbabák is, akik szüleik karjában ringatva alszanak el, majd a kiságyukban ébrednek egyedül. Az ő alvási asszociációik a szüleikhez kapcsolódnak, ezért nem fognak tudni önállóan visszaaludni, hanem jelezni fognak szüleiknek, ezzel kérve segítségüket a visszaalvásban.
Tévhit azonban, hogy a szülőkhöz kapcsolódó alvási asszociációk „rosszak”. Egyrészt vannak babák, akik annak ellenére átalusszák az éjszakát, hogy a szüleik altatják őket (tulajdonképpen ők is többször felébrednek, mint mindenki, de sírás nélkül, önállóan és könnyen visszaalszanak). Ők egyszerűen más alvási asszociációkat kapcsolnak az esti elalváshoz és az éjjeli elalváshoz. Másrészt a szituációtól függ, hogy mely alvási asszociációk lesznek problémásak, és melyek elfogadhatók.
Ha a baba egy ágyban alszik az anyjával, akkor a szoptatás elfogadható alvási asszociáció lehet, ha az anyát ez nem zavarja és képes félálomban is szoptatni. A baba hasának simogatása is viszonylag kevés problémát fog okozni, ha a szülő képes könnyen átnyúlni a kiságyba éjszaka. Ugyanakkor olyan problémás alvási asszociációk is vannak, melyek nem a szülőhöz kötődnek. Ilyen lehet a cumi, ha a baba hajlamos azt éjszaka elhagyni és szülei segítségére van szüksége ahhoz, hogy visszategye a szájába. A fehérzaj is okozhat problémát, ha csak elalváshoz van bekapcsolva, és nem megy egész éjszaka.
Az alváscoaching utolsó lépéseként tehát azt érdemes átgondolnunk, hogy milyen alvási asszociációi lehetnek a gyerekünknek. Tudunk-e úgy változtatni, hogy ezek egész éjjel rendelkezésére álljanak, hogy ne kelljen teljesen felébrednie és riasztania minket. Ha ez nem lehetséges, akkor mik azok az alvási asszociációk, amik elfogadhatóak nekünk is, és a lehető legkisebb változtatást jelentik a baba számára.
Ha ezt már tudjuk, akkor a babát meg kell tanítani elaludni az új körülmények között, át kell szoktatni az új elalvási/altatási módszerre. Ez a tágabb értelemben vett alvástréning, bár sokan csak azt a folyamatot hívják így, aminek a célja a teljesen önálló alvás. Az alvástréning szó legszűkebb értelemben pedig azokat az önálló elalvásra szoktató módszereket jelenti, melyek fix receptet adnak ehhez, aminek része az is, hogy a babát egyedül „sírni hagyjuk”.
Azok a szülők, akik a baba magára hagyásával azonosítják az alvástréninget, érthető módon szeretnék ezt elkerülni, de sokszor emiatt nem mernek semmit sem változtatni az altatási módszereiken akkor sem, ha azok már nem csak nekik kényelmetlenek, de a babának is problémát okoznak. Pedig a baba átszoktatás az új altatási módszerre történhet nagyon apró lépésekben, a baba igényeit szem előtt tartva, a babát nem magára hagyva, épp annyi segítséget nyújtva hozzá, amennyire a babának szüksége van.
Kép forrása: https://www.shutterstock.com/hu/image-photo/mom-tired-baby-wants-rest-sleep-1810833712
