A „rák” szinte mindenkinél félelemmel és tévhitekkel társul. Utóbbiak gyakran nagyon ijesztők, a legtöbb esetben azonban nem tükrözik a valóságot.
1. mítosz: A rák mindig végzetes.
A rák legtöbb formája - attól függően, hogy időben diagnosztizálják-e - kezelhető és gyógyítható. A daganatos betegségek egyes formái még előrehaladott stádiumban is hatékonyan gyógyíthatók. Ide tartozik az előrehaladott hererák, a Hodgkin-kór és a nem-Hodgkin-limfóma, valamint az emlő-, vastagbél-, prosztata- és bőrrák legtöbb korai formája.
2. mítosz: A rák miatt kihullik a haj.
A rák miatt nem hullik ki a haj. A daganatterápia egyes formái - kemoterápia és sugárzás - azonban hajvesztés okoznak, bár jelenleg már számos olyan kezelés van, amelyik nem jár ilyen mellékhatással.
3. mítosz: A rák fertőző.
A rák nem fertőző, vagyis nem kaphatjuk el egy daganatos betegségben szenvedő emberrel történő érintkezés során. Bizonyos vírusok azonban növelhetik a rák kialakulásának a kockázatát. Ennek legismertebb példája az emberi papillomavírus (HPV), amely méh-, fej-, nyak- és végbélrákot okozhat. Az Epstein-Barr vírus (EBV) pedig általában a Hodgkin-kórhoz kapcsolódik.
4. mítosz: A rák mindig fájdalmas.
Néhány daganattípus soha nem okoz fájdalmat. Azok számára, akiknél jelentkezik ez a tünet, a kezelés során az egyik fő szempont a fájdalom enyhítése.
5. mítosz: "Az anyámnak is rákja volt, így én is megkapom."
Ha valamelyik családtagnál már volt rákos megbetegedés, az valamennyire növelheti bizonyos daganattípusok (például mell- vagy vastagbélrák) kialakulásának a kockázatát. Amennyiben családi halmozódás van vagy valamelyik családtagnál szokatlanul fiatal korban diagnosztizálták a betegséget, az egy örökölhető rákgén jelenlétére utal, mint például a mellrák gén BRCA1. A legtöbb daganatos betegségben szenvedő ember esetében azonban nincs rák a családi kórtörténetben.
6. mítosz: A rákot mindig azonnal kezelni kell.
Meglepő módon nem. A daganatos betegség diagnózisa nem jelenti azt, hogy azonnal meg kell kezdeni a terápiát. Néhány lassan növekvő ráktípus (például limfómák, leukémiák, a prosztatarák egyes formái) esetében az invazív kezelések helyett gyakran inkább „megfigyelik”, ellenőrzik – rendszeres kontrollvizsgálatokkal -, hogy a daganat növekszik-e.
