A férfi fogamzásgátlók fejlesztése az elmúlt évtizedekben elég lassúnak bizonyult, van azonban néhány előzetes, ígéretesnek bizonyuló kutatási eredmény.
A hatékony férfi fogamzásgátlás szükségessége valós igény. A Guttmacher Intézet globális felmérése szerint a 2015 és 2019 közötti terhességek 48 százaléka nem volt tervezett, annak ellenére, hogy már számos fogamzásgátló lehetőség (például óvszer, vazektómia) létezik.
Az ovulációt megakadályozó hormonális fogamzásgátlók megváltoztatták a nők reproduktív egészségét és szabadságát. Hasonló módon a férfi fogamzásgátlókkal kapcsolatos kutatások nagy része a spermiumtermelés blokkolására irányult.
Az 1980-as és 1990-es években az Egészségügyi Világszervezet (WHO) felügyelte a tesztoszteron tartalmú fogamzásgátló szer kísérletét. Noha a tesztoszteron elnyomhatja az agyalapi mirigy hormonjainak felszabadulását, amelyek serkentik a spermiumok termelését, a WHO kutatói arról számoltak be, hogy a vizsgálatban részt vevő férfiak 98 százalékánál jelentős spermiumszám-csökkenést értek el, 70% százalékuknál pedig egyáltalán nem volt kimutatható spermium. Az is kiderült azonban, hogy a tesztoszteron nagy dózisa nem kívánt mellékhatásokat (hangulatingadozás, súlygyarapodás, magas koleszterinszint) okozhat.
A későbbi vizsgálatok során ezért a tesztoszteront párosították a progeszteron női nemi hormonhoz kapcsolódó hormonokkal. Az ilyen „progesztogén” vegyületek gátolják az agyalapi mirigy hormonjainak felszabadulását, de leállítják a tesztoszteron termelését is, ezért a normális hormonális egyensúly fenntartása érdekében extra tesztoszteront kell hozzáadni. A WHO kutatói 2008 és 2012 között 320 férfinál tesztelték ezt a hormonkombinációt, és megállapították, hogy a férfiak közel 96 százalékánál elérték a spermiumszám csökkentését. Sajnos a vizsgálatot korán befejezték, mert aggodalomra adott okot néhány nemkívánatos esemény, elsősorban a hangulatváltozások és az injekcióval kapcsolatos fájdalmak.
Jelenleg a tesztoszteron és a szeszeszteron-acetát hormonokat kombináló gél az első férfi fogamzásgátló, ami eljutott a klinikai hatékonysági vizsgálat szakaszába. Az ezt a kombinációt kapó férfiak 84 százalékánál a spermiumszám 28 napon belül a küszöbérték alá esett, komoly mellékhatások nélkül. A gél formátum népszerűbbnek bizonyult, mint a korábbi vizsgálatokban alkalmazott izomzatba adott injekciók, amelyek a férfiak lemorzsolódásának egyik leggyakoribb oka volt.
Sok kutató tehát a hormonokat használó fogamzásgátlókat részesíti előnyben, mivel ezek hatásai és mellékhatásai jól ismertek, de nem ez az egyetlen lehetőség.
A nem hormonális fogamzásgátlók, amelyek a spermiumok termelését, működését vagy felszabadulásának gátlását célozzák, közvetlenebb és gyors hatású alternatívát kínálnak a hormonok mellett, de új kockázatokat is jelentenek. Például az 1980-as években a növényi eredetű goszipol vegyületről kiderült, hogy a férfiak körülbelül 20 százalékánál visszafordíthatatlan sterilitást eredményezett, és néhányan izombénulást is tapasztaltak.
A problémák ellenére ígéretes lehetőségek is vannak, beleértve a retinsav (A-vitaminból előállított vegyület, amely elősegíti a spermatogenezist) szintézisét gátló szereket. Mivel a korai kísérletek szerint ez a szer blokkolja az alkohol anyagcseréjéért felelős enzimet, így az alkoholfogyasztás súlyos mellékhatásokhoz vezetett. A kutatók azonban előállítottak néhány olyan hatóanyagot, amelyek képesek gátolni a retinsav termelését anélkül, hogy a célon kívüli hatásokat okoznának. Egyéb fogamzásgátló módszer lehet a spermiumok mozgékonyságát csökkentő vegyületek alkalmazása is.
