A szervezet vírusfertőzésre adott természetes válasza az, hogy antitesteket termel, amelyek közül néhány közvetlenül képes befolyásolni a vírus replikációs képességét.
A COVID-19 pandémia korai szakaszában a kutatók igyekeztek azonosítani az új koronavírus elleni leghatékonyabb antitesteket, melyeket azóta is különféle körülmények között tesztelnek a fertőzés sikeres kezelése érdekében.
Egy tanulmány megállapította, hogy az új koronavírus elleni antitest 85 százalékkal csökkentette a COVID-19-ben szenvedő betegek kórházi kezelésének szükségességét és a halálozás gyakoriságát a vizsgálatban résztvevők körében. Egy másik klinikai vizsgálatban két antitest - bamlanivimab és eteszevimab – „koktélja” 87 százalékkal csökkentette a kórházi felvétel és a halál kockázatát.
Mindkét eredmény azt sugallja, hogy a fertőzés korai szakaszában adott specifikus antitest-kezelések megelőzhetik a kórházi, intenzív terápiás osztályon történő ellátást és a halálos kimenetelt az enyhe vagy mérsékelt COVID-19-ben szenvedő betegek esetében - különösen azoknál, akiknek magas a súlyos betegség kialakulásának a kockázata (például idősek, cukorbetegek, elhízottak).
Az antitestet tartalmazó gyógyszerek hátránya, hogy drágák és infúzióval kell beadni a betegeknek, ami kórházi felvételt vagy járóbeteg-ellátó központban történő ellátást igényel. Mivel azonban az emberek beoltása, a nyájimmunitás elérése hosszú folyamat, az úgynevezett monoklonális antitest-terápia fontos „hidat” jelenthet az oltások és a kórházban fekvő emberek számára alkalmazott kezelések között. A COVID-19 elleni vakcinát ugyan nem helyettesíti, de különösen fontos lehet azok számára, akik nem képesek immunválaszt kialakítani az oltások hatására.
