Mit tehetünk annak érdekében, hogy az antibiotikumok a jövő generációk számára is megőrizzék hatékonyságukat?
Az antibiotikumok „kizárása” az életünkből nem megoldás, hiszen úgy nem lenne lehetséges a meggyengült immunrendszerű emberek (például rosszindulatú daganatban szenvedők, szervátültetett betegek, koraszülöttek, HIV-fertőzöttek), a sebészeti beavatkozásokon (például szívműtétek, császármetszés) átesett betegek védelme.
A legfontosabb feladat, hogy az antibiotikumokat mind a humán gyógyászatban, mind az állattenyésztésben- és gyógyászatban kizárólag indokolt esetben és megfelelő módon (a megfelelő antibiotikumot a megfelelő dózisban és ideig) alkalmazzák. A világ vezető járványügyi szervezetei (például az Egészségügyi Világszervezet) kiemelt fontosságúnak tartják az új antibiotikumok kifejlesztésének ösztönzését, melynek több lehetősége (például kutatásfinanszírozás, hosszabb távú szabadalmi védettség) van.
2017-ben az Egészségügyi Világszervezet (WHO) szakemberei kritikus, magas és közepes prioritási csoportokba osztották azokat a rezisztens baktériumokat, melyeknél új antibiotikumok kifejlesztésére van szükség. Ezeken túlmenően nagyon fontos az antibiotikumra rezisztens kórokozók és az általuk okozott fertőzések terjedésének megakadályozása, melyet a megfelelő higiénés gyakorlattal (például rendszeres kézmosás) és a tájékoztatással lehet elérni.
Mivel az antibiotikum-rezisztencia valójában egy „rossz” szokás következtében alakult ki, alapvetően a szokásunkon kell változtatnunk (például felső légúti fertőzés esetén nem kell antibiotikumot szednünk, nem veszünk nagyüzemi állattartásból származó húst, rendszeresen megmossuk a kezeinket).
Borítókép forrása: pixabay.com
