A döntéshozóknak a bölcsészet- és társadalomtudományi ismereteket is alkalmazniuk kellene a járvány megszüntetése érdekében.
A nemzeti döntéshozók már a COVID-19 pandémia kezdetekor figyelembe vették a különböző szakértők (szakorvosok, virológusok, epidemiológusok – járványügyi szakemberek, matematikusok) tanácsait. Annak ellenére, hogy kezdettől fogva egyértelmű volt, az emberi viselkedés, a motivációk és a kultúra kulcsfontosságú az új koronavírus okozta világjárvány hatékony „kezelésében”, a társadalomtudósok szakértelmét nem „igényelték”.
Ezt a megközelítést mielőbb meg kell változtatni, hiszen tudjuk, egy járvány nemcsak biológiai, hanem társadalmi jelenség is. Az orvostudomány ugyan adott nekünk oltásokat, de a bölcsészet- és társadalomtudomány segített egyrészt eljuttatni az információkat az embereknek, másrészt megkönnyítette a döntéshozatalukat.
A kormányoknak szembe kell nézniük a pandémia által okozott társadalmi változásokkal is, hiszen a COVID-19 súlyosbította és megszilárdította a fennálló globális és nemzeti szintű egyenlőtlenségeket, jellemzően az alábbi három területen:
1) ismeretek és foglalkoztatás
2) közösségek és kultúra
3) egészség és jólét.
A társadalomtudósok egyértelmű következtetése az, hogy az online élet, amelyet ma olyan sokan élnek, azt jelenti, a kormányoknak a digitális infrastruktúrát kulcsfontosságú közszolgáltatásnak kell tekinteniük, és a „digitális megosztottság” csökkentésére vagy megszüntetésére kell összpontosítaniuk. Az oktatáshoz való hozzáférés elvesztése súlyosbítja a fennálló társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségeket, korlátozza a digitális készségekhez való hozzáférést és akadályozza a gazdasági haladást. A lezárások rávilágítottak a közterek növekvő értékére, valamint azok szűkösségére vagy elhanyagoltságára. Kiemelkedett a közösségek szerepe is: önkéntesek és jótékonysági szervezetek segítettek a rászorulóknak az alapvető szükségletek kielégítésében (például étkezés, magány elleni küzdelem). Emellett számos országban a kormány iránti bizalom csökkenése tapasztalható, ami negatívan befolyásolja a döntéshozók szerepét a jövőbeli népegészségügyi válságok megállítása érdekében.
Ezen változások és problémák „orvosolása” érdekében az egészségügyi és a társadalmi adatok összekapcsolására van szükség.
