Akár tetszik, akár nem, az emberek szagolják egymást. Néha ugyan öntudatlanul, de hasznos társadalmi és egészségi információkat kaphatunk mások testszagából.
Erős testszagunk nagy része egyfajta verejtékből ered, amely a hónalj apokrin mirigyéből származik. Az apokrin mirigyek a pubertáskor idején aktivizálódnak, és elsősorban a serdülőkortól kezdve a hónalj „bűzzónává alakításáért” felelősek. Eközben a sós „folyadék”, amely a testmozgáskor vagy túlmelegedéskor „folyik”, egy másik verejtékmirigyből, az úgynevezett ekkrin mirigyből származik. A legtöbb embernek körülbelül 2-5 millió ekkrin verejtékmirigye van testszerte, beleértve a hónaljat is. A víz elpárologtatása a sós verejtékkel lehűt minket; ez a fő védekezésünk a potenciálisan halálos hőguta ellen.
Amikor a pórusunkból előkerül, az izzadtság viszonylag szagtalan. Erős aroma akkor keletkezik, amikor a hónaljunkban élő baktériumok táplálékként emésztik az izzadságot, és melléktermékként kellemetlen szagokat bocsátanak ki. Ezek a szagok „nyomokat adnak” az identitásunkról és az egészségünkről a közösségünk tagjainak.
Az első dolog, amit az orrunk árul el a körülöttünk lévőkről, az a szagnyomuk, vagyis az az egyedülálló aromagyűjtemény, amely megkülönbözteti az embereket és lehetővé teszi például a kutyák számára, hogy nyomon kövessék az adott egyedeket. A szülők alig néhány órával a születés után megtanulják újszülöttjeik szagát (az újszülöttek elsősorban az anyjuk által viselt mellvédő szaga felé „igyekeznek”). Sokunk számára pedig alapvető biztonságérzetet ad a nagymama vagy a partner megszokott illata.
Nem csupán a körülöttünk lévők „kilétét” szimatoljuk ki, néha felmérhetjük a szorongásuk szintjét is. Az egészségi állapot egy másik lenyűgöző információ, amelyet mások testszagából levonhatunk, nevezetesen, hogy testük küzd-e egy kórokozóval. Ha valaki „kellemetlen” szagú, mások elkerülhetik a közvetlen közelséget, ami meglehetősen ésszerű stratégia a lehetséges fertőzések elkerülése érdekében.
