A környezetünkben megtalálható számtalan gombafaj között vannak olyanok is, amik különböző betegedéseket okozhatnak.
A gombák eukarióta, azaz valódi sejtmaggal rendelkező, egy- vagy többsejtű, általában telepes felépítésű, a szárazföldi körülményekhez alkalmazkodott szervezetek, melyek az élővilág egy önálló országát alkotják. A legtöbb gombafajnak oxigénre van szüksége az anyagcseréjéhez. Legfontosabb feladatuk a szerves, elsősorban növényi anyagok lebontása. Jelenleg kb. 100 000 gombafaj ismert, de a szakemberek szerint kb. 1,5 millió ismeretlen gombafaj létezik. Mindenhol jelen vannak a környezetünkben (például emberi és állati szervezet, élelmiszerek, levegő, élettelen felületek).
Számos fajuk káros az egészségre, mert fertőzéseket, ételmérgezéseket, valamint allergiás és légúti megbetegedéseket okozhatnak.
Morfológiailag két rendszertani kategóriába sorolhatók: vannak sarjadzógombák (élesztők) és vannak fonalas gombák (penészek).
A sarjadzógombák jellegzetes szaporodási módjukról kapták nevüket. Utódsejtjeik lefűződve, majd végleges méretüket elérve leválnak az anyasejtről. Szaporodásukhoz nedves és meleg (optimálisan 37°C) környezet szükséges. Az emberi szervezetben leginkább a nyálkahártyákon, a bélben és a bőrön találhatók meg.
A fonalas gombák hossztengelyük mentén megnyúlt sejtjei az osztódás után is együtt maradnak, ún. fonalakat és azokból szövedéket formálva. Utóbbiból alakulnak ki a jellegzetes szaporító képletek, a spórák hordozására szolgáló elágazó spóratartók. Szaporodásukhoz alacsonyabb hőmérsékletet (20-22°C) igényelnek, mint a sarjadzógombák. Az emberi mikroflórában csak átmenetileg találhatók meg. Jellemzően az élettelen természeti és épített környezetben, valamint a magas szénhidrát-tartalmú élelmiszerekben találhatók meg.
A sarjadzógombák és a fonalas gombák között átmenetet képeznek a dimorf gombák, melyek a tenyésztési hőmérséklettől függően változtatják a megjelenési formájukat, vagyis 37°C-on sarjadzással szaporodnak, 20-22°C-on pedig fonalas formát mutatnak. Ezek a gombák a természetes környezetükben alacsony hőmérsékleten élnek, a fertőzést, az úgynevezett mikózist azonban csak az emberi maghőmérsékleten képes kiváltani.
