A neuronok pusztulásával járó idegrendszeri betegség típusosan időskori kórkép, mely a férfiak esetében gyakoribb.
A Parkinson-kór kockázati tényezője a magasabb életkor. Felvetették a különböző környezeti toxinok (például peszticidek) szerepét, de ezt nem sikerült bizonyítani.
A betegségre jellemző, hogy a tünetek csak az egyik oldalon jelennek meg. A Parkinson-kór előre haladása során a tünetek kétoldalivá válnak, de az oldalkülönbség megmarad. A jellegzetes tünetek közé tartozik az apróléptű, csoszogó járás, valamint az, hogy a mozgásindítás, az irányváltoztatás, a hirtelen megállás és az ágyban történő megfordulás nehezített. A Parkinson-kórban szenvedő beteg a mozgás irányának megváltoztatását csak több, kisebb lépésben tudja megtenni. Jellemző tünete még a tartási instabilitás (a beteg könnyen kibillen az egyensúlyából), mely a gyógyszeres terápia hatására sem javul, valamint az izmok merevsége és a nyugalmi tremor (remegés). Utóbbira jellemző, hogy a mozgás indításakor megszűnik vagy nagymértében csökken.
A diagnózis felállításához az általános vizsgálatok mellett neurológiai szakorvosi vizsgálatokra (például MRI, SPECT, PET) van szükség.
A terápia célja a tünetek enyhítése. A gyógyszeres kezelés a betegség hátterében lévő neuronpusztulást nem tudja mérsékelni, de a tünetek súlyosságát csökkenti. Az alacsony fehérje tartalmú étrend segíthet növelni a gyógyszerek hatékonyságát. Amennyiben a gyógyszeres terápia hatástalan, a beteg állapota nem javítható vagy súlyosabbá válik, mérlegelendő a sebészi beavatkozás, melynek pozitív hatása csak néhány évig tart.
