A pszichózis szorosan megfelel az „őrületről” alkotott elképzelésünknek, és lényegében a valósággal való kapcsolat elvesztését jelenti.
A pszichózis számos pszichiátriai állapotban fordulhat elő, legfőképpen a skizofrénia, a bipoláris zavar, a súlyos depresszió, a delírium és a kábítószer túladagolás esetén, de stressz vagy trauma is okozhatja. A pszichotikus betegség legrégebbi leírását az Ebers-papirusz tartalmazza, amely az ie. 1550-es Egyiptomig nyúlik vissza. A kőkori, lyukakkal ellátott koponyák régészeti leletei pedig – amelyeket feltehetően azért fúrtak ki, hogy kiszabadítsák a gonosz szellemeket – olyan feltételezésekhez vezettek, hogy a pszichózis egyidős az emberiséggel.
A pszichózis állhat téveszmékből, hallucinációkból vagy a kettő kombinációjából. A téveszmét úgy határozhatjuk meg, mint "olyan erősen vallott hiedelmet, amely nem alkalmas a logikára vagy a meggyőzésre, és nincs összhangban birtokosának hátterével vagy kultúrájával". Bár a téveszméknek nem kell hamisaknak lenniük, a folyamat, amelynek során eljutnak hozzájuk, általában bizarr és logikátlan. Pszichotikus depresszióban például a téveszmék általában a bűntudat vagy a szegénység témái mentén alakulnak ki. A bűntudat téveszméi magukban foglalják azt a meggyőződést, hogy valaki bűncselekményt követett el vagy nagyot vétett, például azáltal, hogy személyesen felelős egy közelmúltbeli földrengésért vagy terrortámadásért. A szegénység téveszméi magukban foglalják azt a hiedelmet, hogy valaki tönkremegy vagy tönkrement, például azáltal, hogy egy rokon anyagilag megkárosítja. A Cotard-szindrómás személy például azt hiheti, hogy a belei rothadnak, vagy elvesztette az összes vérét vagy belső szerveit. Paranoiás, vallási és más témájú téveszmék is lehetségesek.
A hallucinációt úgy határozhatjuk meg, mint "külső inger hiányában fellépő érzékszervi érzékelést". Olyan dolgok hallását, látását, szaglását, ízlelését vagy érzékelését jelentik, amelyek valójában nincsenek ott. A leggyakoribb a hallási hallucináció, amely esetén a beteg egy vagy több hangot hallhat. A hangok gyakran gúnyosak vagy támadók, és megpróbálják aláásni a személy önbecsülését, vagy megszilárdítani a bűntudat vagy a kilátástalanság érzését. Azokat a hangokat, amelyek bizonyos dolgok megtételére utasítják a személyt, "parancshallucinációnak" nevezik. Ezek különösen veszélyesek lehetnek, ha például arra késztetik a személyt, hogy ártson önmagának vagy másoknak.
Mítoszok és tévhitek a pszichózisról
Amint fentebb olvasható, a pszichózis szorosan megfelel az "őrültségről" alkotott elképzelésünknek. A pszichózisban szenvedőkkel szembeni félelem és szorongás érzését gyakran erősítik, ha a médiában szelektíven tudósítanak olyan ritka tragédiákról, amelyekben (általában kezeletlen) mentális betegségben, leggyakrabban skizofréniában szenvedő emberek az elkövetők.
De a valóság az, hogy a legtöbb pszichózisban szenvedő ember nem veszélyesebb, mint egy egészséges személy. Sőt, éppen ellenkezőleg, szoronganak, kiszolgáltatottak és sokkal nagyobb valószínűséggel jelentenek kockázatot önmagukra, mint másokra.
Ha Ön vagy egy családtagja pszichózisban szenved, nagyon fontos, hogy mielőbb kérjen segítséget. Ez időnként nehéz lehet, mivel a pszichózisban szenvedő személy nem ismeri fel, hogy beteg. De megfelelő és időben történő támogatással a legtöbb pszichózisban szenvedő ember képes teljesen felépülni.
