Az alvajárás a paraszomniák egyik csoportjába tartozó neurológiai probléma.
Az alvászavarok a népesség nagy részét érintik, ezeket számos csoportba sorolhatjuk. Az egyik fő fajtájuk a paraszomnia, vagyis az alvás során bekövetkező abnormális viselkedés, melynek legelterjedtebb formája az alvajárás. Megkülönböztethetünk gyermekkori és felnőttkori alvajárást is, előbbi sokkal gyakoribb az adott korosztályban, és jellemzően eltűnik felnőttkorra. A probléma komolyabb, ha az alvajárás felnőttként alakul ki az embernél, ekkor érdemes felkeresni szakembert, hogy kivizsgálja a helyzetet.
Az alvajárás jellemzői
- A beteg alvás közben az ébrenlétre jellemző cselekedeteket hajt végre
- Leggyakrabban felkel, sétál, előfordulhat evés, ivás, pakolászás, de akár autóvezetés is
- Ezekre pedig szinte sosem emlékszik
- Ez a probléma általában az alvás első harmadában, a mélyalvó szakaszban történik, amikor nem álmodik az illető
- Az epizód átlagosan tíz percig tart, de van, hogy rövidebb, vagy ennél hosszabb ideig is
- Ennek „végeztével” nem ébred fel, hanem visszamegy az ágyába a beteg
- Gyakran párosul más alvásbetegséggel
Lehetséges okait egyelőre kutatják a szakemberek, de abban egyetértenek, genetika áll a háttérben, és hogy a stressz hajlamosít az alvajárásra. Emellett az alváshiány, a felborult életritmus, a szorongás is okozhatja, valamint kábítószerek és nyugtatók használata is. Mivel mélyalváskor jelentkezik, ezért az sem segít, ha nagyon lefárasztjuk magunkat a nap végére.
Mit tehetünk ellene?
Általában a családtagok érzékelik az alvajárást először, mely igen csak ijesztő lehet. Fontos, hogy ne ébresszük fel ilyenkor az egyént. Ha a gyermekkori alvajárással állunk szemben, akkor tanácsos a kicsi hálószobáját a legnagyobb mértékben zavaró tényezőktől mentessé tenni. Biztosítanunk kell azt is, hogy alvajárásakor ne sérüljön meg. A felnőttkori, és gyerekkorban még nem jelentkező paraszomniával érdemes alvásterapeutához fordulni, hogy megfelelő kezelést kaphasson az illető, de nála is fontos a „terep” biztonságossá tétele. A terápia általában viselkedésterápia lesz, mely a bioritmust teszi helyre.
