Az SZTE kutatási eredményei azt a tudást kérdőjelezi meg, miszerint minél jobban különbözik tőlünk valami, az immunrendszerünk annál könnyebben felismeri.
A Szegedi Tudományegyetem kutatói a három és fél évig tartó kutatási munka során olyan mennyiségű és minőségű, az egészséges emberek immunsejtjeivel (T-sejtjek) kapcsolatos adathoz jutottak, amelyek átfogó elemzésével megcáfolták az eddigi tudományos ismereteket.
Az emberi szervezet normális működéséhez elengedhetetlen, hogy immunrendszer – döntően az úgynevezett T-sejtek - felismerje és elpusztítsa a kórokozókat, ugyanakkor tolerálja a saját sejteket. Minden egyes T-sejt egy adott molekularészletre specifikus, vagyis ha a T-sejtek ezt felismerik, el tudják pusztítani az azt hordozó kórokozót is. Az immunológusok körében általánosan elfogadott szakmai nézet, hogy minél inkább különbözik egy idegen molekula a sajátjainktól, annál nagyobb eséllyel alakul ki vele szemben immunválasz. A Szegedi Tudományegyetem kutatóinak vizsgálati eredményei azonban ezt nem támasztották alá, sőt azt találták, hogy egy vakfolt alakul ki az immunfelismerésben azon molekulákkal szemben, amelyek túlságosan különböznek a sajátjainktól.
Ez a vakfolt azért alakul ki, mert a T-sejtek a saját molekuláinkat használják mintaként a fejlődési folyamatuk során. Az immunrendszerünk képtelen felismerni azokokat a molekulákat, amelyek túlságosan különböznek a sajátjainktól, mert nem rendelkezünk rájuk specifikus T-sejtekkel. Számos fertőzések kiváltására képes mikroorganizmus (például baktérium, vírus, gomba) igen nagy mennyiségben tartalmaz ilyen molekulákat, amelyek nagyobb eséllyel képesek „elbújni” az immunvédelemért felelős sejtek elől.
Az eredmények segítségével azonban jobban megérthető, hogy az immunrendszer miért reagál bizonyos molekulákra, míg másokat miért képtelen felismerni akkor is, ha azok különböznek a sajátjainktól. A vakfolt-jelenségnek lényeges szerepe lehet például a vakcinák változó hatékonyságában vagy a tumorokkal szembeni immunválasz kialakulásában is.
