A fehérköpeny-szindróma sokszor a gyermekkorból ered, a Teddy Maci Kórház elnevezésű program pedig többek között pont ezt segít elkerülni.
Röviden a MOSZ-ról
A Magyar Orvostanhallgatók Szövetsége tömöríti hazánk orvostanhallgatóit, melybe jelentkezés útján lehet bekerülni. Hazánkban ez a legnagyobb ilyen szervezet, és az Orvostanhallgató Szervezetek Nemzetközi Szövetsége az IFMSA (International Federation of Medical Students’ Associations) teljes jogú tagjaként működik, így minden országosan felvett tag automatikusan az anyaszervezet tagjává is válik.
A magyar orvosképzés mind a négy egyetemén, vagyis Budapesten, Debrecenben, Pécsett és Szegeden is működnek helyi bizottságai, tevékenységeik pedig két fő részre oszthatók: a nemzetközi programok és cseregyakorlatok szervezésére, valamint a prevenciós tevékenységre. Utóbbi keretein belül valósul meg például a drogprevenció, a tumorprevenció és a 2000-ben Németországból indult Teddy Maci Kórház projekt is. 2003-ban lett hivatalos, licensszel bíró IFMSA foglalkozás, melyet csak az egyesület tagjai használhatnak, hazánkba pedig pár évvel később érkezett meg.
Erről a programról beszélgettünk Viola Szabolccsal, a Szövetség elnökével és két helyi bizottság gyermek-egészségnevelési elnökhelyettesével, Zemenszky Zeával (Debrecen) és Demeter Franciskával (Budapest).
Mikor csatlakoztatok a Teddy Maci Kórházhoz?
Franciska: Ötödéves orvostanhallgató vagyok, és az első tanévemben az egyesületbe való belépésem után azonnal a Teddyvel kezdtem, akkor még mint résztvevő. Az első órám megtartásakor ez rettenetesen megtetszett, nagyon feltöltöttek a gyerekek. Mivel nagyon megszerettem, így évekig csináltam, aztán tavalyi lettem a szekció koordinátora, ebben az évben pedig már a vezetője vagyok.
Zea: Nekem is egy Teddy-foglalkozás volt az első, amire elmentem, mert kikapcsolódásra vágytam az egyetemi nyomás alól, és azóta sem bántam meg. Őszintén szólva még soha életemben nem voltam olyan lámpalázas, mint akkor, amikor harminc gyerek nézett rám egyszerre, de nagyon jó élmény volt.
Mesélnétek kicsit a programról, és arról, hogy zajlik ez városonként?
Franciska: Szerintem minden városban hasonlóan nézhet ki ez a szekció, leginkább óvodákba szoktunk menni előadásokat tartani. Én tartottam bölcsődében, illetve voltunk már általános iskola első két osztályában is, de nem ez a fő profil.
Nálunk két részből áll egy foglalkozás, az első részben a teddy macikat mutatjuk be, amiknek vannak szerveik is. Azokat az önkénteseink varrják, és segítségükkel beszélgetünk a gyerekekkel az emberi testről. Utána játék következik. Ehhez műanyag orvosi eszközöket szoktunk vinni, amikkel meggyógyítjuk a saját macijainkat, és a gyerekek által hozottakat is. Vannak még kis orvosi ruhák, köpenyek, amikkel be lehet öltöztetni a plüssöket.
Sajnos a pandémia miatt az első félévben csak egy-két személyes óránk volt, de szerencsére már kezdenek jönni a felkérések. Általában az óvodák szoktak megkeresni minket. E-mailen keresztül megbeszéljük a részleteket, hogy mikor, hová és hány csoporthoz menjünk. Utána meghirdetem a szekciótagoknak a foglalkozást, ők pedig jelentkeznek, majd elmennek. A macik és a kiegészítők bőröndjeit felveszik előző nap, másnap pedig visszaviszik a szokott helyére.
Zea: Általában ketten-hárman megyünk egy csoporthoz, így megoszlik a gyerekek figyelme. A fő cél, hogy csökkentsük a gyerekek orvosoktól való félelmét, és a fehérköpeny-szindrómát, emellett pedig az is fontos, hogy egy egészségtudatosabb generációt neveljünk.
Minden év elején ki szoktunk küldeni egy tájékoztató e-mailt az óvodáknak és az iskoláknak a programról, mi első és második osztályosokhoz is szívesen megyünk. Szoktunk járni Debrecen vonzáskörzetébe is, kisebb településekre, és ott is nagyon örülnek nekünk és hálásak az óvónők, hogy az egészséges életmódról beszélgetünk a gyerekekkel.
A tavalyi év Debrecenben is gyenge volt ebből a szempontból, mert az egyetem vezetése nem engedte a személyes órák tartását, hiába vártak minket az ovik.
Szabolcs: Szegeden kicsit máshogy néz ki egy-egy Teddy-program. Ott az oviban kialakítanak egy háziorvosi rendelőt, egy műtőt és egy röntgent, amiket a gyerekek forgórendszerben látogatnak meg egymás után. Pécsről pedig el lehet mondani, hogy ez a programok húzóereje, elképesztő tömegeket meg tudnak mozgatni a foglalkozások. Gyakran külső helyszínekre, például bevásárlóközpontokba, sportcsarnokokba is kitelepülnek, így nemcsak az óvodás vagy iskolás korosztályt érik el el zárt környezetben.
Természetesen a többi egyesületre is jellemzőek ezek a nyílt napok és egyéb gyűjtések a rászorulóknak, Budapesten például az Állatkertben szokott rendezvényük lenni, a debreceniek pedig többek között Mikulás-ünnepségekre szoktak ellátogatni és Mikulás-csomag gyűjtést szerveznek a rászorulóknak.
Hogy működik a toborzás, hogyan lehet csatlakozni a programhoz a hallgatóknak?
Szabolcs: Az egyesületi szekciók hirdetnek meg különböző programokat, és a tagok ezekre mehetnek korlátlanul, nincsenek szabályozva szekciónként, hogy ki hová mehet, minden hallgató meg van szólítva a felhívásokkal.
A Teddy Macinál arra is szoktunk figyelni, hogy egy tapasztaltabb hallgató mindenképp menjen a programra, és mellettük az újabb - egyetemi években mérve fiatalabb - tagok autodidakta módon tanulhassák meg a foglalkozás menetét.
Mindegyik városra igaz, hogy vannak olyan eszközök, amiket a hallgatók készítettek saját kezűleg, erre is szoktunk pályázatot meghirdetni. Ekkor készülnek például a macik szervei, a röntgengépek kartondobozból, golyós dezodorból ultrahang, egyszóval nagyon kreatív dolgok születnek, amikkel a gyerekek szívesen játszanak.
