Az idősebb emberek bántalmazás súlyos testi sérülésekhez és hosszú távú pszichológiai következményekhez vezethet. Ezek aránya az idősek számával párhuzamosan emelkedik.
Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) megfogalmazása szerint az időskori bántalmazás egyetlen vagy ismételt cselekedet, vagy a megfelelő cselekvés hiánya, amely bármilyen kapcsolatban bekövetkezik, ahol bizalomra számítanak, és ami kárt vagy szorongást okoz egy idősebb ember számára. Ez a fajta erőszak az emberi jogok megsértését jelenti. Magában foglalja a testi, szexuális, pszichológiai és érzelmi bántalmazást, a pénzügyi és anyagi visszaéléseket, az elhanyagolást, valamint a méltóság elvesztését.
Az időskori bántalmazás jelentős népegészségügyi probléma. Egy 2017-ben, 28 ország részvételével történő tanulmány becslése szerint a felmérést megelőző évben a 60 év feletti emberek körülbelül 16 százalékát bántalmazták. Ez valószínűleg alulbecsült adat, mivel általában 24 időskori bántalmazási esetből csak 1-et jelentenek, mert az idősek gyakran félnek elmondani a családnak, a barátoknak vagy a hatóságoknak. Az idősek bántalmazásáról mind az intézményi, mind a közösségi környezetben végzett, önbevallása alapján végzett felmérések eredményei azt sugallják, hogy a szociális intézményekben magasabb a visszaélések aránya, valamint a személyzet 64 százaléka követett el valamilyen visszaélést, beleértve a fizikai korlátozást, a méltóságtól való megfosztást (például szennyezett ruhákban hagyás), az elégtelen ellátást (például nyomási fekély kialakulásának lehetővé tétele), a túl- és alulgyógyszerezést valamint az érzelmi elhanyagolást.
Az idősebb emberek számára a fizikai bántalmazás következményei különösen súlyosak lehetnek, hosszabb ideig gyógyulhatnak és néha tartós pszichológiai következményekkel (például depresszió, szorongás) járhatnak. Még a viszonylag könnyű sérülések is súlyos és maradandó károkat, vagy akár halált is okozhatnak.
Kockázati tényezők
Egyéni
Az egyéni kockázatok közé tartozik a rossz fizikai és mentális állapot, valamint a bántalmazó mentális rendellenességei, valamint az alkohol- és kábítószerhasználat. Az idős neme és a közös élethelyzet növelheti a bántalmazás kockázatát.
Kapcsolat
A közös élethelyzet az idősek bántalmazásának egyik fő kockázati tényezője. A bántalmazó idősebb embertől való függősége (gyakran anyagi) szintén növeli a bántalmazás kockázatát. Bizonyos esetekben a tartósan rossz családi kapcsolatok súlyosbodhatnak akkor, amikor az idősebb ember egyre inkább ellátásfüggővé válik.
Közösség
A gondozók és az idősebb személyek társadalmi elszigeteltsége és az ebből következő társadalmi támogatás hiánya jelentős kockázati tényező az idősek gondozói általi bántalmazása szempontjából. Sok idős ember szigetelődik el fizikai vagy szellemi képességének, illetve barátai és családtagjai elvesztése miatt.
Társadalmi-kulturális tényezők
Ide tartoznak:
• az életkori sztereotípiák, ahol az idősebb felnőtteket gyengének ábrázolják
• a család nemzedékei közötti kötelékek megromlása
• az öröklési rendszerek, amelyek befolyásolják az anyagi javak családon belüli megoszlását
• a fiatal párok vándorlása, az idősebb szülők egyedül hagyása olyan társadalmakban, ahol az idősebb embereket hagyományosan az utódaik gondozzák
• az ellátás kifizetéséhez szükséges anyagi források hiánya.
Az intézményeken belül a visszaélések nagyobb valószínűséggel fordulnak elő, ha például az ellátószemélyzet alulképzett, rosszul fizetett és túlterhelt, vagy a szabályozás az intézmények, nem pedig az ellátottak érdekében működnek.
Megelőzés
Számos stratégiát alkalmaznak az idősek bántalmazásának megakadályozására, az ellene való fellépésre és következményeinek enyhítésére. Például:
• nyilvános és szakmai figyelemfelkeltő kampányok
• a potenciális áldozatok és bántalmazók kiszűrése
• iskolai intergenerációs programok (az idős emberekkel szembeni negatív társadalmi attitűdök és sztereotípiák csökkentése érdekében)
• a szociális intézmények ellátási színvonalának meghatározása és javítása
• orvosi, ápolói és gondozói továbbképzések
• a visszaélések kötelező bejelentése a hatóságok felé
• önsegítő csoportok
• segélyvonalak
• sürgősségi menedékhelyek
• pszichológiai programok a bántalmazók számára.
Több ágazat és az interdiszciplináris együttműködés is hozzájárulhat az idősek bántalmazásának csökkentéséhez, többek között:
• a szociális jóléti szektor (jogi, pénzügyi és lakhatási támogatás nyújtása révén);
• az oktatási szektor (közoktatási és figyelemfelkeltő kampányok révén); és
• az egészségügyi szektor (az áldozatok elsődleges egészségügyi dolgozók általi felderítésével és kezelésével).
