Megnehezíti a kalciumpótlás kérdését, hogy egyes gyógyszerek kalciumhiányossá teszik a szervezet, mások éppen a feldúsulását idézik elő.
Sőt, olyan patikaszerek is vannak, amikkel nem vehető be egyszerre kalciumos készítmény, mert az hatásvesztéshez vezethet.
A szájon át szedett vagy injekcióként kapott kortikoszteroidok (az ún. „szteroidok”) csökkentik a kalcium felszívódását. Ennek tudható be az, hogy a „szteroidok” tartós alkalmazásakor fokozott a kalciumhiány rizikója. Ebben az esetben fokozott odafigyelést igényel a kalciumpótlás és a kalcium dózisának a megválasztása.
Bizonyos vízhajtók, így a hidroklorotiazid (rövidítve HCT) hatóanyagúak emelik a szervezetbeni kalciumszintet. Ez bizonyos időközönként laboratóriumi vérszint-ellenőrzést tesz szükségessé. A laboreredmények ismeretében lehet dönteni arról, hogy szükség van-e kalciumos patikaszerek szedésére.
A kalcium sók gátolhatják a vas és a cink bélből való felszívódását. Ennek megfelelően az említett nyomelemeket tartalmazó készítmények és a kalcium bevétele között legalább 2 órás időkülönbséget kell tartani.
Bizonyos típusú antibiotikumok szedésekor az antibiotikum és a kalcium bevétele között legalább 2-4 órának kell eltelni; ellenkező esetben a kalcium gátolja az antibiotikumok bélből történő felszívódását és a baktériumellenes hatás kialakulását. Igaz ez a nevében „-floxacin”-ra végződő hatóanyagú antibiotikumokra (pl. ciprofloxacin, levofloxacin), illetve a doxiciklinre.
A kalciumbevételt illetően a 4 órás várakozási idő érvényes a pajzsmirigyhormont (levotiroxin hatóanyag) szedő betegeknél is (vagyis: reggel szedendő a pajzsmirigyhormont tartalmazó gyógyszer, és utána legalább 4 óra eltéréssel bevehető a kalcium).
Bizonyos szívgyógyszerek (szívglikozidok) nem kívánatos hatásai felerősödhetnek a kalciumkezelés következtében. Az ilyen kezelésben részesülő betegeknél rendszeresen EKG-t kell készíteni, és ellenőrizni kell a szérumbeli kalcium-szintet.
