A kutatók szerint a két hét nagy különbséget jelent a HIV-fertőzés és a látens tuberkulózis kezelésében.
A legtöbb ember képes megbirkózni az „enyhébb” TBC-fertőzéssel azáltal, hogy fenntartja azt a lappangó tuberkulózisnak nevezett „alvó” formában. De ha közben HIV-fertőzés is kialakul, akkor nagy a valószínűsége annak, hogy a TBC újra aktiválódik, és a beteg – kezelés nélkül - végül belehal. A kutatók célja a meglévő terápiás lehetőségek javítása vagy újak azonosítása, hogy megakadályozzák a látens tuberkulózis újbóli aktiválódását.
A kutatás során azt találták, hogy amikor a látens TBC-fertőzésben szenvedő állatoknál kombinált antiretrovirális terápiát (cART) kezdtek alkalmazni két héttel a HIV-fertőzés után, sokkal jobb a terápiás eredmény, mint ha a cART-ot az infekció után négy héttel kezdik.
Pontosabban, abban a csoportban, amely esetében a fertőzés után két héttel kezdték el a cART-ot, a krónikus immunaktiváció jelentősen csökkent, csakúgy, mint a HIV-replikáció. Emellett a látens TBC nem aktiválódott újra, mint abban a csoportban, amelynél a fertőzés után négy héttel kezdték meg a cART-ot. Valójában az utóbbi csoport esetében inkább úgy tűnt, mintha egyáltalán nem kaptak volna kezelést.
Az immunválasz krónikus vagy folyamatos aktiválása úgy hangozhat, mintha jó lenne a betegségek elleni küzdelemben, de központi szerepet játszhat a betegségek súlyosbodásában is. Amikor az immunsejtek krónikusan aktiválódnak, az kimerültséghez és sejthalálhoz vezet, és ez nagy rést nyit a szervezet védekező rendszerében – ekkor jelenik meg a látens tuberkulózis újraaktiválódása.
Ezen vizsgálati eredmények kritikus fontosságúak a jövőbeni kezelések és vakcinák kifejlesztésének elősegítésében. A felfedezés valódi értéke abban rejlik, hogy a krónikus immunaktivációt azonosítják a HIV-fertőzést követő látens TBC-reaktiváció fő mozgatórugójaként, mely által lehetőség nyílik az immunvédelem lehetséges mechanizmusainak tanulmányozására.
