Beosztásunktól és munkánktól függetlenül kiéghetünk. David Taylor coach segítségével megismerhetjük a burnout fázisait, és azt is, hogyan kerekedhetünk felül.
Az új koronavírus okozta járvány első hulláma óta egyre többen tapasztaltuk meg, milyen folyamatosan bezárva lenni. Sokan a társas érintkezés és az utazás hiánya miatt létrejött többletidőt munkával töltik. Talán nem túlzás, ha azt mondjuk, 2021-ben az év szavának is választhatnánk a kiégést, de a tavalyi évre is abszolút jellemző. Egyre többen tapasztaljuk meg a teljes érdektelenséggel, folyamatos fáradtsággal, levertséggel járó jelenséget.
A stressz nem csak aggódást jelent
“A kiégés az idegrendszer lázadása a folyamatos stressz ellen. A stresszre általában akkor gondolunk, amikor valami miatt úgy érezzük, aggódnunk kell. Valójában ennél jóval többről van szó. Az életünkben folyamatosan számtalan stressz tényező, úgynevezett stresszor van jelen. Ezeknek a nagy része el sem éri az ingerküszöbünket, ezért úgy érezhetjük, semmi baj. Ám amikor feltornyosulnak a dolgok körülöttünk, azt érezhetjük, hogy összerogyunk a teher alatt. Ez az a pont, amikor a szervezet jelez, hogy eddig, és ne tovább, ez már túl sok.” - magyarázza David Taylor, kiégésre specializálódott coach, aki túlterhelt vállalkozóknak segít talpraállni.
Az a bizonyos öt fázis
Van, aki jobban bírja a terhelést, és van, aki kevésbé. A terhelhetőséget, a kialvatlanságot és a vég nélküli munkát sokan kitüntetésként viselik, mintha becsületbeli ügy lenne önmagunk sanyargatása. De egy olyan világban, ahol mindig egyre többet kell dolgoznunk, és a megszokottól eltérően most még lehetőségünk sincs kikapcsolni, mit tehetünk?
"A kiégésnek alapvetően öt fázisa van. Rajtunk múlik, hogy felismerjük, melyik szakaszban vagyunk, és elkezdjünk kialakítani egy olyan rutint, ami segít megelőzni, hogy mélyebbre zuhanjunk” - folytatja a szakértő.
Az első, úgynevezett nászutas fázis, amikor a megemelkedett stressz-szinttől megnő a produktivitásunk, jobban tudunk koncentrálni, jól érezzük magunkat, elemünkben vagyunk. Azt hisszük, hogy rátaláltunk valami korábban rejtett tartalékra, és ez most már örökké így marad.
Aztán rövidesen megérkezik a második szakasz, a stressz beépülése. Ekkor már azt érezzük, hogy vannak jobb és rosszabb napok. Néha úgy ébredünk, hogy nincs kedvünk kikelni az ágyból, de ez csak az első kávéig tart. A szervezetünkben megemelkedik a kortizol nevű hormon szintje, ami lelassítja az anyagcserét, éberebbé tesz, viszont jobban el is fáradunk.
Amikor a stressz krónikussá válik, megérkezünk a harmadik szakaszba, ahol a kortizolszint folyamatosan magasan van. A test hozzászokik a szünet nélküli küzdelemhez. Levertek, motiválatlanok vagyunk, és alig várjuk a pénteket. Ingerültség, türelmetlenség jellemzi ezt a szakaszt. Ha hosszú távon nem oldódik meg a probléma, egyre mélyebbre csúszunk ezen a lejtőn, amíg el nem jön a kiégés pillanata.
A negyedik szakaszban már fizikai tünetek is megjelennek. Hőhullámok, álmatlanság, a személyes higiéné mellőzése, az étkezés részleges elhagyása vagy a rohamokban jelentkező, féktelen táplálkozás jellemző. A kiégés szakaszában a gondolatainkat eluralja az elmenekülésre való vágy.
“Ebben a szakaszban gyakran előfordul, hogy a sikeres informatikusok arra ébrednek, legszívesebben kitanulnák az ács szakmát, és elköltöznének egy kis faluba. 35-40 évesek között gyakori a karrierváltás ebben a szakaszban, sokszor teljesen más irányokba fordul az emberek élete, ahol később ugyanígy megteremtik a kiégés feltételeit, hiszen a probléma sosem a szakmájukkal volt. Ez az a pont, ahonnan még vissza lehet fordulni, ha időben kérünk segítséget” - osztja meg tapasztalait David.
Az ötödik szakaszban a kiégés beépül az identitásunkba, egyszerűen elfogadjuk, hogy most már így élünk. Ez teret ad a további mentális problémáknak, mint például a depresszió és a krónikus fáradtság. Sokszor fizikai betegségek megjelenése is előfordul. A szakértő szerint az ötödik fázisban már nem elég egy coach segítsége, a problémák annyira részévé válnak a személyiségnek, hogy az ebben a szakaszban lévő ügyfeleket rendszeresen továbbküldi pszichológiai szakrendelésre, ahol biztonságos keretek között gyógyulhatnak a betegek.
Hogyan fordítható vissza, ha időben észrevesszük?
David szerint fontos a személyes határok felismerése és önmagunkkal szemben való betartása. Hozzunk létre 3-5 olyan szokást, amiket naponta, de legalább hetente tudunk követni, és amiket kötelezőnek tekintünk magunkra nézve. A kiégés legnagyobb veszélye, hogy elfelejtünk pihenni, és az olyan dolgok, mint az esti repülő mód a telefonunkon vagy a heti egyszeri félnapos túra megnyithatja a gyógyulás felé vezető utat.
