A Ewing-sarcoma egyik leggyakoribb, csontokból kiinduló rosszindulatú daganatos megbetegedés, mely 20 éves kor alatt gyakrabban fordul elő.
Ez a daganattípus minden csontban kialakulhat. Leggyakrabban a hosszú csöves csontokat (combcsont, sípcsont, felkarcsont) érinti, de nem ritka a medencecsont érintettsége sem. A daganat jellegzetessége, hogy gyorsan terjedve eljut a lágyrészekbe, elősorban a tüdőben okozva áttéteket.
Tünetei közé tartozik az intenzív fájdalom és a végtagok duzzanata, melyek következtében a beteg nagyon gyorsan mozgáskorlátozottá válik. Jellemző még az elesettség, gyengeség, láz, a vénák tágulata és az állandó, terheléstől független fájdalom. Gyakori az is, hogy a patológiás csonttörés az első tünete.
A diagnózis felállításához vér-, kétirányú röntgen-, MRI-, csontizotóp- és citogenetikai vizsgálat szükséges. A sebészi biopszia által nyert szövettani vizsgálattal pontosítható a diagnózis.
A daganat sugár- és kemoterápiára érzékeny, így a kezelési terv a preoperatív kemoterápiából, az érintett csont besugárzásából, a definitív műtétből és a posztoperatív, adjuváns kemoterápiából áll. A preoperatív kemoterápia célja a Ewing-sarcoma méretének csökkentése és az esetlegesen a tüdőben lévő mikroméretű metasztázisok eliminálása. Az adjuváns kemoterápia a visszamaradó daganatsejtek elpusztítása miatt szükséges. Újabb kezelési lehetőség, hogy a betegtől a kemoterápiát követően csontvelőt vesznek, melyekből izolálják az őssejteket, majd ezeket visszaadják.
