A betegségek kialakulását nemcsak az egyéni és külső természeti tényezők, hanem a társadalmi körülmények is befolyásolják.
Kb. 40 éve, az úgynevezett „új” népegészségügy gondolkodásmód elterjedésével – vagyis a betegségek kialakulásában nemcsak az egyéni (genetikai, biológiai) és külső természeti tényezők (például fertőzést okozó mikroorganizmusok) játszanak szerepet, hanem a közösségi, társadalmi körülményeknek is nagy (talán még nagyobb) szerepük van - megjelent az egészségfejlesztés fogalma is.
Az egészségfejlesztés az Ottawai Charta megfogalmazásában (1986. november) „… az a folyamat, amely módot ad az embereknek, közösségeknek egészségük fokozottabb kézbentartására és tökéletesítésére”. Ennek értelmezésében tehát nemcsak az emberi egészséget meghatározó egyéni (genetikai, biológiai, életmódbeli), valamint a közeli és távoli társas kapcsolatokkal összefüggő közösségi tényezők, hanem a tágabb strukturális (társadalmi, gazdasági, kulturális, közösségi, politikai) tényezők is hatnak az egyének és a közösségek egészségi állapotára. Az Ottawai Charta is kifejti, hogy az egészségfejlesztés gyakorlati feladatainak a mindennapi élet színterein kell megvalósulniuk.
Az egészségmegőrzés az egészséget a betegség oldaláról közelíti meg, az egészségi állapot megőrzését az egészségügyi ellátás feladatának tekinti. Az egészségvédelem a népegészségügyi tevékenységet fedi le, arra irányul, hogy megvédje a társadalmat a fertőző betegségektől és a környezeti ártalmaktól.
A népegészségügy a népegészségtan, vagyis az egészségtudomány elméleti megállapításainak gyakorlati alkalmazása, a megvalósítására irányuló intézkedések összessége: az ember egészsége megőrzésének, megvédésének és fokozásának feltételeit teremti meg, figyelembe véve a környezetnek az emberre gyakorolt hatását és az egészséges életmód követelményeit. A népegészségtan és a népegészségügy az orvostudomány része.
Azokat a törvényszerűségeket, szabályszerűségeket igyekszik feltárni, megismerni, célszerűen rendszerezni majd a gyakorlatban felhasználni, amelyek kulcsot jelentenek az emberi szervezet biológiai követelményeihez igazodó optimális környezeti feltételek meghatározásához. Mindezek higiénés (népegészségügyi) normatívákban összegződnek és a népegészségügy társadalmi és állami rendszerében valósulnak meg, a társadalomi berendezkedéstől függően különböző módon és mértékben. A népegészségügy interszektoriális, a társadalom valamennyi szférájára és rétegére építő tevékenység az egészség védelme és fejlesztése, a betegségek, sérülések és rokkantság megelőzése érdekében.
A népegészségügyi tevékenység szervezeti kereteinek kialakítása, működtetése és felügyelete, finanszírozása kormányzati feladat, ugyanakkor professzionális szakembergárda által szervezett és irányított szakmai tevékenység. Feladatai a lakosság egészségi állapotának monitorozása, a veszélyeztetett közösségek/egyének azonosítása, az egészségproblémák és prioritások meghatározása, azok megoldására szolgáló népegészségügyi intézkedések kidolgozása és foganatosítása, valamint annak biztosítása, hogy az egészségügyi szolgáltatások (beleértve az egészségfejlesztési és betegség-megelőzési szolgáltatásokat) megfelelőek, költséghatékonyak és mindenki számára elérhetőek legyenek.
