Az irritábilis bél szindróma az egyik leggyakoribb „pszichoszomatikus” emésztőrendszeri zavar - a testi és a lelki tünetek egy ördögi körben zárulnak össze.

Mi az az IBS?

Az irritábilis bél szindróma az egyik leggyakoribb „pszichoszomatikus” emésztőrendszeri zavar. Úgynevezett funkcionális szindróma, ami azt jelenti, hogy több és erősebb a tünet, mint amit a szerv fizikai állapota megmagyaráz.

Az IBS testi tünetei az alhasi fájdalom és kellemetlenség-érzés, amit a székletürítés zavarai (hasmenés, székrekedés) kísérnek. Mivel ezeknek a tüneteknek komoly hatása van a betegek életminőségére, munkahelyi teljesítményére, a betegség kezelésében érdemes a testi működések mellett a pszichológiai és környezeti tényezőket, és ezeknek egymással való kölcsönhatását is figyelembe venni.

Az ördögi kör

Az IBS-ben szenvedő személyek akár 60%-ánál fennáll valamilyen pszichiátriai zavar is: általában depresszió, vagy valamilyen szorongásos zavar. De mi volt előbb: az IBS vagy a depresszió/szorongás? Erre persze nem lehet egyértelmű választ adni, de nagyon úgy tűnik, hogy a testi és a lelki tünetek egy ördögi körben zárulnak össze.

Képzeljük csak el, hogy történik velünk valami (egy gyulladásos fertőzés, nem megfelelő táplálkozás, esetleg nagyobb stressz), aminek hatására a vékonybélben keletkezik egy ingerület, ami kellemetlenség-érzettel jár. Az emberek nagy részének talán nem is tűnik fel, azonban mások (akik talán érzékenyebbek) jobban felfigyelnek ezekre az érzésekre, és elkezdik vizsgálni, értelmezni ezeket az érzeteket. Ez stresszel jár, ami szorongáshoz vagy depresszióhoz is vezethet. Ha aggodalmaskodással figyeljük ezeket a belső folyamatokat, az pontosan a bélrendszer aktivitásának fokozódásához vezethet, illetve mi is egyre érzékenyebbé válhatunk a zsigeri érzeteink változására – és a kör bezárul, könnyebben kerülünk olyan érzelmi állapotba, amelyben már kisebb stressz hatására is erős fizikai tüneteket produkálunk.

ibs pszichoterápia
Forrás: Shutterstock / PuzzlePix

Pszichoterápiák az IBS-ben

Mindannyiunk élete tele van stresszforrásokkal, azonban nem csak a minket érő stressz mértékében, jellegében különbözünk, hanem abban is, hogy hogyan reagálunk rá. Van, aki érzékenyebb a testi érzetekre, mások a gyerekkori tapasztalataink, szülői mintáink, más erőforrások állnak rendelkezésünkre.

A kognitív-viselkedésterápiás módszerek segítenek megtalálni az erőforrásainkat, és jobb megküzdési stratégiákat kialakítani a minket érő stresszhelyzetekre.

A különböző relaxációs technikák (pl. autogén tréning, progresszív izomrelaxáció) a biológiai, testi folyamatokat módosítják, általuk a szervezet egy ellazultabb állapotba képes kerülni; míg a tudatos jelenléten alapuló (mindfulness) meditációk a jelen pillanat, a fennálló érzetek és gondolatok elfogadását segíti elő, ezzel jelentősen csökkentve a fájdalomélményt és stresszt.

A „bélfókuszú hipnoterápia” a szimbolikus megfogalmazás és a képzelet segítségével csökkenti a panaszok észlelt erősségét, illetve normalizálja a bélfunkciókat.

A pszichodinamikus irányzatú pszichoterápiák akkor segíthetnek sokat ebben a zavarban, ha a személynek feldolgozatlan traumái vannak (ami relatíve gyakran előfordul).

Borítókép forrása: Shutterstock / PuzzlePix

A cikk szerzője szakértőnk, Rozsnyik Borbála pszichológus