Több patikaszer, elsősorban gyomorsavcsökkentő és vízhajtó gyógyszerek tehetők felelőssé a szervezet magnézium-szintjének a csökkentéséért.
Míg bizonyos hatóanyagok – mellékhatásként - a magnézium bélből való felszívódását gátolhatják, addig mások a vesén keresztüli ürülés mértékét növelhetik. Az sem kizárt, hogy egyes hatóanyagok mindkét módon beavatkozhatnak a szervezet magnézium-háztartásába.
Gyomorsavcsökkentők, amik ronthatják a magnézium-szintet
A fokozott gyomorsav-termelés visszaszorítását szolgáló protonpumpa gátló vegyületek gyakran alkalmazott hatóanyagok. Az omeprazol, a pantoprazol, az ezomeprazol, a lanzoprazol és a rabeprazol készítményei Magyarországon is forgalomban vannak. Kimutatták, hogy ezeknek a hatóanyagoknak a hosszú távú szedése alacsony magnézium-szinttel járhat.
Mi a teendő?
Akik hosszú távon a fenn említett hatóanyagú gyógyszereket szedik, azoknál lényeges a magnézium-hiány tüneteire (izomgörcs, fáradékonyság, stressz, szívpanaszok, vérnyomásproblémák stb.) való odafigyelés, és szükség esetén a magnézium-pótlás.
Vízhajtót szedő betegek, akiket a magnéziumhiány veszélyeztet
A vízhajtók jelentős része magnéziumhiányossá teheti a szervezetet.
Mi a teendő?
Elsősorban a tiazid-típusú vízhajtót (pl. hidroklorotiazid hatóanyag) szedő betegeknél javasolt a szervezet magnézium-szintjének időközönkénti mérése. Ebből a célból javasolt a kezelőorvossal egyeztetni. Különösen indokolt ez akkor, ha 60 év fölötti személyről van szó, aki magasabb dózisban (≥ 25 mg hidroklorotiazid/nap) szed vízhajtót, esetleg cukorbeteg vagy szív- és érrendszeri alapbetegsége van.
